AZ ALKALOIDA ÖRÖKSÉGE – A TISZAVASVÁRIT FELEMELŐ ÉS (MEG)MÉRGEZŐ GYÁR

MÉRCE
Szerzők: BALÁZS ANNA és HAIN FERENC
2020.08.18. 

Két viszontagságos történetű, egymással ellentmondásos viszonyban lévő, szomszédos tiszatáji település, Tiszabűd és Bűdszentmihály, a II. világháborút követően egyesülni kényszerült. Az így létrejött nagyközség 1952-ben kapta a Tiszavasvári nevet.

A település bűdszentmihályi részén 1927 óta, Kabay János világraszóló innovációjaként a fájdalomcsillapítás alapanyagául szolgáló morfin előállítása folyt. A háború után, a Chinoinhoz, a Richter Gedeonhoz, a Wanderhez hasonlóan az Alkaloidát is államosították. A továbbra is jól prosperáló gyár működésében nagyságrendi áttörést hozott a 60-as években a magyar gyógyszeripar rekonstrukciója: ekkor az Alkaloida nagy volumenű gyógyszeralapanyag előállítását vette át budapesti vállalatoktól, és egy tablettázó üzem is kialakításra került a gyárban.

Az 1970-es évektől aztán elkezdődött a növényvédő és gyomirtó, talajfertőtlenítő és rovarirtó szerek gyártása is, amivel a gyár pénzügyi eredményessége több mint ötszörösére emelkedett, és a dolgozói létszáma is jelentős növekedésnek indult.

Mindezek velejárójaként Tiszavasvári nagyközség is komoly változásokon ment át. A gyár dolgozói létszáma nemsokára meghaladta a kétezer főt, nagy számban, sokszor családosan munkások és a folyamatos fejlesztési igényt kiszolgáló értelmiségiek érkeztek a településre...

ITT OLVASHATÓ