Szerző: KENESEI ISTVÁN
2020.07.21.
Az abszolutista köztársaságban, ha ugyan amiben élünk, még köztársaság, az egyeduralkodó hol felemel, hol elenged a kegyencei közül egyet vagy egy másikat, közben ügyes főnökként versenyezteti őket. Láttuk ezt az eljárását megvalósulni Lázár és Rogán miniszterek nemrégi rivalizálásakor. Most meg, úgy tűnik, újabb párviadal van kialakulóban, még ha kisebb is a tét.
A vírusjárvány, amit persze „behurcoltak” (mindig figyeljünk a szavak keltette asszociációkra!), készületlenül érte a politikai szférát, ezért a kezdetben előtérbe állított EMMI-miniszter kudarca után gyorsan keresni kellett egy tetterős szereplőt. A kézenfekvő és mindenre alkalmas Palkovics ITM-miniszter hatékonynak hatékony, de járványügyekben hozzáértőnek nem mondható, még ha legendásan gyorsan képes is bármit megtanulni. Adva volt viszont a járvány első eseteit jelentő Semmelweis Egyetem (SE) rektora, Merkely Béla, aki ugyan kardiológus, de legalább ért a medicínához, és kiváló menedzser. Ekkor indult el a háromszereplős játék a két miniszter és a rektor között úgy, hogy a játékmester közben Kásler kezét nem engedte el, hiszen az az ő kudarca is lett volna.
Merkelyt már sokan magasabb poszton akarták látni, de nyilvánosan visszautasította, hogy miniszter szeretne lenni,7 noha az egészségügy általános kudarca hosszú ideje nyilvánvaló, viszont a szakadék szélén egyensúlyozó forráshiányos EMMI-t józan ésszel nem, csak határtalan ambícióval lehetne elvállalni. (Nem véletlen, hogy Palkovics mintegy „magával vitte” új minisztériumába az egyetlen szakterületet, a felsőoktatást, amely még okot adott némi reményre.) Ám Merkely tervei más irányt mutatnak.
Július 28-án, kedd este egy közleményt adott ki az MTI, miszerint „sem az orvos- és egészségtudományi egyetemek vezetőinek, sem a fenntartató minisztériumnak nem szándéka egy közös orvosegyetem létrehozása”, és visszautasítanak minden erre utaló álhírt.8 A dologban az az érdekes, hogy az „álhírt” éppen az egyik érintett, a szegedi egyetem július 22-én közzétett ama állásfoglalása szülte, amely „kinyilvánítja, hogy oktatási, kutatási, társadalmi és nemzeti céljainak eléréséhez alapfeltételnek tekinti a jelenlegi multidiszciplináris egyetemi szervezet megőrzését”, s amely állásfoglalást a rektor és a kancellár mellett az összes dékán aláírt.9 Mivel a haraszt zörgött, meg kellett találni, milyen irányokból fújt a szél. A híresztelésnek elsőként az egyik szegedi hírportál nézett utána és kiderítette, hogy Merkely terve szerint egy „nemzeti orvostudományi egyetemet” kellene létrehozni a létező három vidéki orvoskart, pontosabban a teljes orvos- és egészségügyi képzésüket az SE-hez csatolva.10 Ezt ugyan a szegedi rektor tagadta, de úgy hírlik, hasonló nyilatkozatot fogadott el a Debreceni Egyetem is, csak éppen nem tette közzé. A szegedi rektor az újságíró kérdésére cáfolta, hogy „az egyetem szervezeti rendje megváltozna”, de arról nem szólt, hogy akkor mi oka volt az állásfoglalás publikálásának.
A mostani közleménypárharc arra mindenesetre rávilágít, hogy nálunk a radikális változtatások előkészítése nem egyezetetésekkel és tárgyalásokkal történik, hanem olyan rapid döntésekkel (lásd Színház- és Filmművészeti Egyetem), amelyek meghozatala után kell fűhöz-fához szaladgálni, hátha, mint az erdei történetben a medve, a végén csak levesznek minket a listájukról. Országunkban ma újraéledhet a kremlinológia egy időre elfeledett tudománya, amely különböző jelekből következtetett arra, mi várható, illetve tulajdonképpen mi történt. Ez esetben például lehet, hogy nemcsak az egyetemek vezetői, de a helyi országgyűlési képviselők is bevetették magukat, hogy a központosításnak elejét vegyék, és a Palkovics–Merkely viadal egyik fordulója zárult csak le. A végeredmény kihirdetésére pedig még várjunk türelmesen.
Mindeközben mintegy a „fű alatt” megszületett hazánk második katolikus egyeteme, mégpedig a szegedi Gál Ferenc Főiskolának „alkalmazott tudományok egyetemévé” való átkeresztelésével.11 Az elmúlt években a kormány jóvoltából egyre több állami főiskolát vagy kart, illetve képzést ajándékba kapott egykori teológiai főiskola ugyan büszkélkedhet néhány duális képzéssel, de az ATE-vel szemben támasztott másik feltételnek, a legalább 45 százaléknyi főállású fokozatos oktató alkalmazásának aligha felel meg. Vegyük észre, ugyanaz a folyamat zajlott le itt is, amit utoljára a kecskeméti (állami) pedagógiai karnak a Károli Református Egyetemhez csatolásakor láthattunk: nemhogy azok kezdeményezésére, de az oktatók-hallgatók vagy a helyi közösségek véleményének megkérdezése nélkül döntenek a fejük fölött. Ha nem vigyázunk, előbb-utóbb a Szegedi Tudományegyetem egyik-másik kara is azon kapja magát egy szeptember 1-i tanévnyitón, hogy már a Gál Ferenc Egyetem része lett. Igaz, akkor legalább ugyanúgy felújítják az épületeiket, ahogy az most Pesten történik a Magyar Rádió egykori székházának vagy a józsefvárosi palotáknak a katolikus, illetve református egyetemnek adományozása előtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.