Szerző: BERECZ ÁGOSTON
2020.08.21.
Egy idegen Magyarország
Előbb azonban néhány szikár tény. Az 1920 előtti Magyar Királyság településeinek anyanyelvi-etnikai megoszlásáról rögeszmésen részletes számításokat olvashatunk a militánsan nacionalista Balogh Pálnak az akkori magyar kultuszminisztérium által kiadott könyvében. Innen tudható, hogy az 1900-as népszámlálás az ország 12686 települése közül (Horvátország nélkül) 4718-ban (37%) talált magyar többséget. Ezzel szemben a magukat magyar anyanyelvűnek vallók 3458 faluban (27%) a Balogh által gavallérosan meghúzott egy százalékos küszöböt sem érték el. A magyarok kimutatott aránya ugyan folyamatosan nőtt az összlakosságon belül (a valós és statisztikai asszimiláció, illetve relatíve magas természetes szaporulatuk miatt), ez azonban a következő népszámláláson valószínűleg csak az utóbbi kategória megnyirbálására volt elég. A rámpa által fókuszba helyezett 9218, Magyarországtól 1920-ban elcsatolt településnek nagyjából 17%-a volt magyar többségű.
A legtöbb helyen nem is tudtak magyarul. Ezt azért tartom érdemesnek hozzáfűzni, mert tapasztalataim szerint az egykori kisebbségeket mai mintára kétnyelvűként szokás elképzelni, akik egy magyar világba integráltan éltek. Ezzel szemben a magyarországi románoknak
Előbb azonban néhány szikár tény. Az 1920 előtti Magyar Királyság településeinek anyanyelvi-etnikai megoszlásáról rögeszmésen részletes számításokat olvashatunk a militánsan nacionalista Balogh Pálnak az akkori magyar kultuszminisztérium által kiadott könyvében. Innen tudható, hogy az 1900-as népszámlálás az ország 12686 települése közül (Horvátország nélkül) 4718-ban (37%) talált magyar többséget. Ezzel szemben a magukat magyar anyanyelvűnek vallók 3458 faluban (27%) a Balogh által gavallérosan meghúzott egy százalékos küszöböt sem érték el. A magyarok kimutatott aránya ugyan folyamatosan nőtt az összlakosságon belül (a valós és statisztikai asszimiláció, illetve relatíve magas természetes szaporulatuk miatt), ez azonban a következő népszámláláson valószínűleg csak az utóbbi kategória megnyirbálására volt elég. A rámpa által fókuszba helyezett 9218, Magyarországtól 1920-ban elcsatolt településnek nagyjából 17%-a volt magyar többségű.
A legtöbb helyen nem is tudtak magyarul. Ezt azért tartom érdemesnek hozzáfűzni, mert tapasztalataim szerint az egykori kisebbségeket mai mintára kétnyelvűként szokás elképzelni, akik egy magyar világba integráltan éltek. Ezzel szemben a magyarországi románoknak
1880-ban 5,7, 1910-ben 12,5, a szlovákoknak 1880-ban 9,9, 1910-ben 21,4 százalékát írták össze magyarul tudóként, és több jel int arra, hogy az 1910-es adatokat felülmérésnek tekintsük.
Gépen fölébük szállva ilyen képet mutattak tehát azok a helyek, amelyeket az emlékhely „összetartozókként” és – a vietnami veteránok washingtoni emlékművét és a berlini holokauszt-emlékművet megidézve – nyilvánvaló áldozati szerepben tüntet föl...
Gépen fölébük szállva ilyen képet mutattak tehát azok a helyek, amelyeket az emlékhely „összetartozókként” és – a vietnami veteránok washingtoni emlékművét és a berlini holokauszt-emlékművet megidézve – nyilvánvaló áldozati szerepben tüntet föl...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.