A PROBLÉMA AKKOR VAN, HA EGY ORSZÁGBA SEM VISSZAMENNI, SEM MÁS NEMZETBŐL SZÁRMAZÓNAK ODAMENNI NEM ÉRDEMES

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: FORGÁCS ERZSÉBET
2020.08.11.

...A magyar munkaerő egy része kiáramlik az országból. Jellemzően fiatalok és középkorúak, jellemzően szakemberek és magasan képzett, diplomás, nyelveket beszélő munkaerő vándorol el. Az itthoni alacsony bérek, a munkaerő nagyarányú kiszolgáltatottsága és a magas megélhetési költségek nem vonzzák külföldről a kvalifikált szakembereket. Azok jönnek, akik még a nyugati országokban sem igazán kellenek, esélyük sincs a jobb élet reményében máshová menni, de még az ócska magyar bérek is jobbak, mint a saját országában elérhető keresetek. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a kormány közpénzből támogatja ezeket a külföldi tulajdonban lévő összeszerelőüzemeket – munkahelyteremtési támogatások, beruházási támogatások, adókedvezmények -, akkor nem nehéz belátni, hogy a magyar adófizetők pénzéből fizetünk a multiknak azért, hogy alulképzett ukránokat alkalmazzanak.

Nem az ukránokkal, nem is bármilyen más országból származó munkaerővel van a baj. Ez teljesen normális jelenség, mindenki keresi a maga boldogulását. A csehek mennek Németországba dolgozni, a németek Franciaországba, a franciák Angliába, az angolok Spanyolországba és általában megy – és szerencsére mehet – mindenki oda, ahová csak szeretne. Eltöltenek néhány évet egy vagy több országban, tovább állnak, helyükre jönnek mások. A probléma akkor van, ha egy országba sem visszamenni, sem más nemzetből származónak odamenni nem érdemes. Magyarország egyre inkább ilyen ország. Az értelmetlen és felesleges beruházások – a stadionépítések, mindenféle sportversenyek rendezése, az ahhoz szükséges létesítmények felépítése – átmenetileg pörgetik ugyan a munkaerőpiacot, növelik a GDP-t, de ez nem fenntartható és nem is jelent fejlődést. Amikor az építkezés befejeződik, nincs tovább szükség a munkavállalókra, azonban a létesítmények fenntartása, állagának megóvása további pénzeket emészt fel. Akkor is, ha üresen konganak az épületek.

A hazai ipar beteg, aránytalan. Nincs piaci verseny, nagyon sok, aránytalanul sok a külföldi érdekeltség. Mindebből logikusan következik, hogy nem csak most állunk pocsékul, hanem esélyünk sincs arra, hogy később jobb legyen. A hurráoptimista propaganda, a folyamatosan harsogott sikerjelentések ellenére az van, hogy szinte senki számára nem vonzó az ország. Azok számára sem, akik más országban élnek, de azok számára sem, akik itt születtek. Ha ez nem így lenne, akkor a nagyon lelkes – és ráadásul magyarul beszélő – külhoni magyarok (például Erdélyből, Szlovákiából) versenyeznének a németekkel, olaszokkal, hollandokkal a magyar munkahelyekért. Éppen úgy, ahogy más országokban is történik. De nálunk nem ez a helyzet. Hogy ez így rendben van, azt csak Orbán szektájának fanatikus hívei hiszik el. Éppen azok, akik nem fogják tudni fenntartani ezt az országot.

ITT OLVASHATÓ