Szerző: HaFr
2020.08.16.
...Magyarországon ma azok képviselik a szabadság ügyét az etnicizáló legitimációjú rablógazdálkodással szemben, akik végső soron ugyanúgy -- tudatlanságból ("forradalmi tudásból"), divatból vagy személyes érdekből -- ellenségüknek tekintik a kapitalizmust, mindössze a legalizált lopást képzelik el másképp, ti. "civilizáltan". (Legalizált lopásnak nevezem a magángazdaságban megtermelt nyereség elvonását azon a közösségi szükségleten felül, amit piaci alapon nem lehetne hatékonyabban, legalább hasonló közhaszon mellett kielégíteni. Ehhez a szinthez állandó, strukturált adócsökkentéssel lehet -- folyamatosan közelítve -- eljutni, de ilyen trend harminc éve nem létezik Magyarországon.)
Nem véletlen, hogy a szabadságnak nincs kultúrája Magyarországon, annak azonban nem kéne szükségszerűnek lennie, hogy ne is törekedjünk rá legelőször kellő elméleti belátással. De mégis ez a helyzet (nem törekszünk), és ennek megfelelően a szabadság ügyének nem tesz jót, hogy a hazai baloldali értelmiség tudja a magáénak (habár ezt se nagyon hangoztatja). A szabadság így egy tényleg kicsiny kisebbség belügye marad a maga kevéssé reflektált formájában is, és a többség a szabadságra vonatkozó minden megszólalást a kisebbség politikai terrorjaként (műszóval: racionalista konstruktivizmusként) él meg. Ám mivel a kisebbség nem tudja, hogy a társadalmi méretű szabadsághoz a kapitalizmus propagálása elengedhetetlen, nem látszik, hogyan tudna kitörni a zárványból, nincs tudniillik, ami kézzelfoghatóan mutathatná a tömegeknek a szabadság eredményeit.
Amíg a kapitalizmus értékeiről nincsen konszenzus a rendszerváltásra törekvő közvéleményben, addig nem lehet komolyan venni a szabadság ügyét sem ebben az országban (nincsen hordozója és operatív közege) és semmi sem fog javulni a szabadság siralmas kulturális állapotában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.