A FORDULAT

NÉPSZAVA 
Szerző: TAMÁS PÁL
2020.08.22.

A konkrét történetben elmerülni felesleges. Tízből heten Pesten úgysem tudják, kik a beloruszok és hol élnek. A Momentum nagyon helyesen ugyan rendezett egy tüntetést, gondolom, másolva a nyugati hírtévéket. De nem ez a kérdés, hanem az, hogy mi a teendő máshol, máskor és itt nálunk, amikor eleve tudjuk, hogy szövetségeseink nem fognak nyerni. Mondjuk, valamilyen mértékben úgyis a nemzetközi médiának dolgozunk, s ha veszítünk is, az általános európai ellenzéki ellenállás tőkéjét növeljük. Ha már nem jön össze a dolog, legalább a zajt növeljük.

Utcai erőszak

A probléma az, hogy a kelet-európai diktátorok brutálisak, és előre tudjuk, hogy sok hívünket, támogatónkat kegyetlenül és gyorsan összeverik. Mondhatjuk, a kéz- és lábtörések be vannak számítva, a beloruszok is számítottak rá. Még akkor is, ha ez így nem igaz. Akkor is, ha itt és most nem voltak kemény tömegtüntetések. Én több éjjelen át figyeltem az utcai közvetítésüket, nem voltak átfogó menetek. Inkább pontszerű tiltakozások, azokból azonban több is. Az ottani ellenzék azt állítja, hogy éppen ezért a próbálkozó fiatalok nem gondolták, hogy a rendőrség esténként ilyen kegyetlen lesz. Ezt persze nem értem, mert az utolsó két nagy választáson az ellenzéki elitet letartóztatták - az egyik ilyen téli akciónál különösen rondán viselkedtek. Most nem volt jól szervezett ellenzék, Lukasenko nem volt veszélyben. Egy ilyen politikai környezetben nem kellett volna amatőröket kihajtani az utcára, anélkül, hogy rendesen felkészítették volna őket. Olvasom, vannak, akik azt hiszik, ez javíthatja a mozgalom morális erejét. Én nem hiszem, hogy itt működött volna a dolog, s még azt sem hiszem, hogy az előre beszámított sípcsont-repedések növelik az ellenállást a következő menetben. Ellenkezőleg, az elszántságot óvatossággal keverhetik. Félév, egy év múlva kevesebben támadják majd meg a rendőrséget. De ezek technikai ügyek. S mert világos volt, hogy a tiltakozás nem veszélyes, mert nincs rendesen megszervezve és a résztvevő fiatalembereket nem készítették fel arra, hogyan tegyenek kárt a politikai rendőrségben, világossá vált, hogy 3-4 este - legalább is a nagyvárosokban - és a történetet lefojtják.

Közvetítések a tiltakozásokról. Sovány az élő anyag a mozgalomról. Itt tulajdonképpen három kérdés kerül elő. Az első, mennyire kell, vagy lehet biztosan kockáztatni az aktivistákat? Másodszor, ilyen helyzetekben mekkora tartaléka kell, hogy legyen az ellenállásnak? Harmadszor, a mi esetünkben mit tanul mindebből a magyar anti-orbánista mozgalom esetleg erőszakosabb szárnya? 

A belorusz történet nagyjából előre kiszámítható volt. Először is járvány alatt az emberek nehezen lázadnak. Ha a környezet ennyire bizonytalan, nem az a hír, Lukasenko lesz erősebb (hogy milyen eszközökkel, az itt majdnem mindegy, abban biztosak voltunk, hogy nem klasszikus választásokkal); nem is értem, hiszen mindenki tudta, hogy ez simán, összeütközések nélkül nem fog menni. Lukasenkóval most már legalább húsz éve rendszeresen összecsapnak, most sem gondolhattak ezt másképpen. Hogyan hihették ezt másképpen azok a fiatalasszonyok, akik a mozgalom vezetőinek nevezték magukat. Legalább gondolhattak volna arra magukban, hogy valamennyi erőszak nélkül nem megy, még ha őket személyesen nem is bántották. De persze, valamiképpen bánthatták volna. Ezért a választások előtti napokban a gyermekeiket csak kivitték külföldre. De van itt egy általános kérdés minden kelet-európai ellenzékinek, szegüljön szembe bármilyen potenciálisan erőszakos rendszerrel. Mi ezt ideiglenesen megúsztuk, mert a Fidesz nem gondolta, hogy valaki veszélyeztetné a pozícióit, tehát nem kell erőszakot használni. De ha nem hagyják a nyugodt labdakezelést?

...

ITT OLVASHATÓ