2020. augusztus 16., vasárnap

A COVID-19 TANÉVE KÖVETKEZIK: MIRE SZÁMÍTHATNAK A MAGUKRA HAGYOTT ISKOLÁK?

MAGYAR NARANCS
Szerző: VILÁGI MARIANN
2020.08.16.


Botrányos, hogy két héttel a 2020/2021-es tanév indulása előtt a még közzé sem tett intézkedésekre, iránymutatásokra kell várni.

A 2020/2021 évi tanév a Covid-19 tanéve lesz. Történelmi léptékben rövid idő. A közoktatásban a tisztességes cél és feladat a világjárvány fizikai, pszichológiai következményeinek optimális kezelése, túlélése lenne.

Jóindulattal feltételezhető, hogy a kormányzat, a közoktatásért felelős minisztérium nem szeretne emberkísérletet folytatni a szeptemberi, szokásos rendben indítandó tanév meghirdetésével. (A 2020/2021. tanév rendjéről megjelent rendelet ugyanis az előző tanév mintájára készült, azzal szinte teljesen megegyezik a naptári dátumok lényegtelen változásai mellett.) Az előjelek azonban nem kecsegtetők.

Párhuzamos valóságok március közepétől június közepéig

Március közepén – nagyon helyesen – bezárták az iskolákat, miközben a lényeget tekintve magukra is hagyták őket. Minden iskola, tanár egyik pillanatról a másikra belezuhant az úgymond online oktatásba. Nem a függetlenség, önállóság okán, hanem a kormányzati, hivatali támogatás hiányában. Csinálja mindenki, ahogy éppen tudja. Ha csak feladatlapokat és teljesítési határidőket küld a tanár a tanítványainak, az is jó, ha nincs más eszköze (amiről nem feltétlenül ő tehet).

Találgatni lehet, miféle érdek, cinizmus, felkészületlenség, miniszteriális belharcok vagy a tudatos, az egész társadalomnak szóló, jól begyakorolt manipuláció döntötte el a három hónapig tartó, a tényleges tanügyi állapotok elkenésének motívumait. Egy dolgot tudunk: nem álltak és ma sem állnak rendelkezésre a központosított rendszerhez hivatalosan alkalmazható, online oktatásra használható tankönyvek, módszertani útmutatók a kötelező tananyagok feldolgozására. És sajnos, bizonyos következményekről is lehet képünk. Arról például, hogy az alsó és felső tagozatos általános iskolások körében országosan újabb szegregátumok alakultak ki.

Máig nem készült olyan országos, hitelt érdemlő felmérés, kutatás, statisztika, amiből képet nyert volna a kormányzat, a társadalom, hogy mi is történt az online és offline távoktatásban. Újságcikkek, a közösségi média szórta csak a híreket, véleményeket, amelyek főként arra összpontosítottak, hogyan növekedtek meg a szülők terhei, lehetetlenültek el a tanulási feltételek a családokon belül, milyen pszichológiai terhet jelentett az egyes korosztályoknak a valós szociális tér hiánya, a saját közösségeik hirtelen megszűnése. Igaz és fontos tényezők, önmagukban azonban nem segítettek, és nem is igazolják az iskolák szokásos működésének megnyitásának tervét. Az ilyen érvelés jellemző logikai csúsztatás, mert nem arra a kérdésre ad választ, hogy milyen módon lehet és szabad a tanévet elrendezni. Milyen értékek és prioritások alapján. Például mi van akkor, ha egy osztályban elterjed a járvány, és ha csak egyetlen gyermek is kerül kórházba – netán maradandó károsodást szenved, amire van nemzetközi példa –; hogy micsoda pánikot okoz adott esetben egy ilyen helyzet egy közösségben, az élő szociális térben.

A kormányzati kommunikáció hónapokig az online oktatás működőképességét szajkózta tőmondatokban. Hiszen megvolt a saját nagy története: az új NAT, a kerettantervek. A legfontosabb az iskolák felé az volt, hogy a tanárok az új kerettantervekből először áprilisi majd májusra kitolt határidővel elkészítsék a helyi tanterveket, és azokat be is nyújtsák az illetékeseknek. A kimeneti követelmények ismerete nélkül dolgozzák fel a hol csak új cégért kapott tankönyveket, hol pedig a jelentősen átszabottakat. Készítsenek órahálót a kerettantervekhez. És az iskolák, a tanárok megcsinálták. Nem a munkaterhelés, a több tantárgynál botrányos kerettantervhez igazodás a legnagyobb szégyen – hosszabb távon, persze, igen –, hanem egy második valóság kormányzati elhitetése, mely szerint minden az előirányzott keretben zajlanak, és ezért más kérdés nincs is. Ezért sem szükséges a kormányzatnak egy járványhelyzet keretrendszerében nyilatkozni, a feltett kérdésre válaszolni, netán cselekedni. A tantestületek – nem lévén választásuk – szorgalmasan vagy sem, a helyi tanterveket legyártották, átalakították az órahálókat. És talán akadt olyan tanár is, aki egy pillanatra azt gondolta, hogy nincs is és nem is lesz járványhelyzet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.