VITRAY TAMÁS: A NEVEMET MÁR GYAKORTA BETŰZNÖM KELL

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.07.04.

Nézd, jól vagyok, minden rendben van körülöttem, a vérnyomásommal sincs már gond, és – talán ezért is – elkezdtem magam úgy érezni, mint aki vár valamit. Érted? Mennek a napok, és körülnézek, hogy akkor most mi van? Nem tudom jobban mondani: olyan várakozó álláspont ez. Hogy reggel felkelek, és végiggondolom: ma megint nincs semmi dolgom. Ettől meg egy kicsit berzenkedem. Hogy miért nincs nekem dolgom?” – mondta a Hírklikknek Vitray Tamás, a Tanár Úr, a magyar televíziózás legendás alakja. És azt is megtudhattuk tőle, hogy mégsem írja meg könyvét, élete második kötetét...

– Azt nagyon-nagyon nem szoktam meg, hogy Vitray Tamás bulvárlapok főszereplője legyen. Te hogy szoktad meg?

– Ez nem megszokás kérdése. A válásom, ugye? Ez volt a fő téma, ezzel indult el… Én akkor egyetlen kérdésre válaszoltam, de csakis azért, mert irritált, amit a másik fél mondott. Vele ugyanis megegyeztünk, hogy magáról a válásról, részletesen nem beszélünk, de az, hogy a tényt megmondjuk, nem lehet kérdés. Ehelyett ő azt mondta, hogy a „hír igaz, több mondani valóm nincs, remélem a másik félnek is lesz annyi esze, hogy hallgasson”. Márpedig ebben a mondatban túl sok minden van, túl sok minden kiolvasható belőle. Irritált, hogy azt mondta: lesz annyi eszem… Hiszen megegyeztünk. Ezért Kállay Bori mondatára annyit mondtam, hogy nem értem a művésznőt, akinek csak annyit kellett volna mondania, igaz a hír. Én sem mondtam többet. Minden egyéb – itt vannak eltéve a lapok – régi nyilatkozatokból, innen-onnan-amonnan lett összeszedve. A válásomról magáról több interjú nem született. Beleértve azt, hogy második feleségemet, Földi Terit látogatom a kórházban, hogy olyan beteg volt akkor már, hogy nem ismert meg. Tehát való igaz, hogy ott álltam mellette, de én erről nem beszélgettem senkivel. Az újságírók vagy a kórházból, vagy máshonnan tudták meg, és persze rám is szálltak, elkezdték firtatni, hogy miként élek, mihez kezdek, mi történt. Nézd, nem kell nekem ez ellen védekeznem, mert a bulvársajtónak sem mondtam mást, mint amit vállalok a mai napig is. Hozzáteszem, nem is olvastam olyasmit, ami vállalhatatlan lett volna. Kállay Borival harmincnégy évet éltünk együtt, ebből harminckettőt házasságban, ennyi volt és ennyi ma is a közlendő lényege. Másról én soha nem beszéltem. Hogy másról is írnak, hogy mi maradt nekem, és a másik félnek, nos, ez ellen nem tudsz védekezni...

ITT OLVASHATÓ