Szerző: JANKOVICS MÁRTON
2020.07.21.
Mindegyikünknek egy élete van, és ha ezt nem respektáljuk, akkor valami pokoli nagy baj lesz a Földön, mint ahogy lett is – mondja a filmezést egy évtizede abbahagyó Tarr Béla, akit nemcsak a világ jelenlegi állapota dühít rettenetesen, de a július 21-én lecsapó hatvanötödik születésnapja is. Kikéri magának, hogy bárki öregnek nézze, hiszen ő belül ugyanúgy huszonkettőnek érzi magát, mint annak idején, amikor belevágott filmnek álcázott kamikaze akcióiba. A kultikus rendezővel arról is beszéltünk, mi volt az utolsó popcornfilm, ami tetszett neki, szokott-e a mobiljával videózni, visszatér-e a Sátántangó 2-vel, és hogy vajon meglepte-e a tény, hogy Madonnával egy listára került?
Szabad embernek érzi magát?
Szerintem én mindig szabad voltam, egész életemben. Erre kényes vagyok, és az emberi méltóság tiszteletére, ez a két fő érték a számomra. Egyébként nem csak az emberi méltóság: a növényeké, az állatoké, az egész élővilágé. Mert a világ él. A fák élnek, a macskák, kutyák, patkányok is élnek. Mindegyikünknek egy élete van, és ha ezt nem respektáljuk, akkor valami pokoli nagy baj lesz a Földön, mint ahogy lett is.
A filmjeiben is fontosak az állatok, és nemcsak A torinói lóra gondolok. A szereplők életminősége sokszor az állatokkal való viszonyukból olvasható ki, kezdve a Sátántangó teheneivel, a Werkmeister harmóniák döglött bálnáján keresztül a Kárhozat kutyáiig.
Egy univerzumban élünk, és az ember nem ura ennek a világnak, hanem részese. Ha ezt nem vesszük tudomásul, akkor valami katasztrófa következik be, aminek most már látjuk a jeleit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.