Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.07.31.
Frankfurter Rundschau
„Vajon mit olvashatott Budapest és Varsó, hogy teljesen átértelmezi az európai állam- és kormányfők Brüsszelben hozott határozatát a jogállamisági feltételek bevezetéséről?” Ezen tűnődik a német külügyi államminiszter, aki szerint abból kell kiindulni, hogy az EU mindenekelőtt jog- és értékközösség. A legutóbbi csúcstalálkozón pedig kicsit bonyolult megfogalmazásban ugyan, de kimondták a részvevők, hogy megfelelő keretekre van szükség a demokrácia védelmében, sőt a feltételrendszert létrehozták és végre is fogják hajtani a döntést.
Michael Roth szerint mindössze az nyitott még, hogy automatikusan hatályba lépnek-e a szankciók, ha a Bizottság megállapítja, hogy valamely kormány szembement a közös játékszabályokkal, vagy esetleg többségi alapon rá kell bólintani a javaslatra az Európai Tanácsban. Az első esetben egyedül az jelenthet akadályt, ha kétharmad leszavazza a büntető intézkedéseket. A szociáldemokrata politikus úgy véli: óriásit lép az EU előre, ha anyagi következményeket von maga után a jogállamiság megsértése.
A luxemburgi külügyminiszter korainak tartja a magyar és lengyel örömujjongást a jogállamiság ügyében. Jean Asselborn úgy látja, hogy e pillanatban még nem lehet eldönteni, vajon nem bizonyult-e túl engedékenynek a német és a francia vezetés a közelmúltban tartott brüsszeli csúcson, ám úgy véli, hogy a végén úgyis győz a józan ész. Azaz nem kaphatnak a Nyugattól milliárdokat olyan kormányok, amelyek elutasítják még az EU egyszeregyét is.
A nagyhercegség diplomáciájának első embere nem ért egyet az úgynevezett takarékos államokkal, mert az képtelenség, hogy a vírus által leginkább sújtott országok csak kölcsönökre támaszkodva meg tudjanak birkózni a súlyos következményekkel. Viszont úgy véli, hogy Európa tovább tud majd lépni az integráció útján, mert Berlin és Párizs vezérletével van egy sor állam, így az ír, a spanyol, a portugál, a belga és a luxemburgi, amely folytatja a közös politikát, bármennyire is árkok szabdalják az uniót.
Asselborn nagyon is komoly veszélynek tekinti, hogy újabb menekülthullám indul be, ezúttal Líbiából, ha ott még sokáig tart a háború. Szerinte az érkezőket a déli peremállamokban kell megszűrni, de aki jogosult maradni, azt kötelező kvóta alapján szét kell osztani a tagok között. Mint mondta, az nem megy, hogy mindössze 4-6 kormány adjon menedéket ezeknek az embereknek, a többiek viszont a rugalmas szolidaritásra hivatkozva azt csinálják, amihez kedvük szottyan. Azaz pénzzel kivonják magukat a közös feladat alól, mert ennek az lesz a vége, hogy senki sem akarja majd átvenni menekülteket. Ám ő maga sem fűz hozzá sok reményt, hogy sikerül dűlőre jutni ebben a pontban. Bár reméli, hogy a soros német elnökség harcol a kérdésben.
A lap úgy látja, hogy az unió több kulcskérdésben is jobban működik, mint az Egyesült Államok, lásd a ragály elleni küzdelmet vagy a gazdasági ösztönző programot, viszont feladja Brüsszelnek a leckét a tekintélyelvű tagállamokkal vívott küzdelem. Az írás, amelyhez Orbán Viktor képét mellékelték, úgy értékeli, hogy ha valami, akkor a Covid-19 mindennél jobban megerősítette az igencsak autokrata magyar és lengyel kormányt. A többiek inkább a vírussal és a gazdaság megsegítésével törődtek, és nem figyeltek oda, hogy megpróbálják megállítani a demokrácia lerombolását. De emellett, ahogy a lap egyik munkatársa körbeírta: a vezető tagországok készek, hogy némiképp becsukják a szemüket a fejlemények láttán, mert őket jobban érdekli a reálpolitikából származó közvetlen haszon.
Az újság szerint a magyarázat az, hogy a 2004-es bővítéskor az EU hibát követett el, mivel azt hitte, hogy az új közép- és kelet-európai tagok már nem térhetnek le a jogállam útjáról. Ezért nincs olyan mechanizmus, amely könnyen visszatéríthetni a nyájba az elkóboroló országokat. És a válság idején az unió vezető hatalmai inkább arra voksoltak, hogy el kell kerülni a nagy összecsapást. De az előállt helyzet cseppet sem könnyű, mert ha nyomulhatnak az autoriter rezsimek, az felhozhatja szövetségeseiket másutt is. Viszont a kemény fellépés magában hordozza az unió szétszakadásának lehetőségét. A Washington Post fő diplomáciai tudósítója azon a nézeten van, hogy hosszú távon a jogállami kérdések mindenképpen aláássák az integrációt.
Elképzelhető, hogy Lengyelország búcsút int Európának, mert az ország jövőjét nagyban befolyásolja, keresztül tudja-e vinni az igazságügyi miniszter, hogy Varsó felmondja a családi erőszak megakadályozását előirányzó Isztambuli Egyezményt. Pedig az EU-csúcs után némi jóindulattál már azt lehetett mondani: a Nyugat új pénzzel több jogállamot csikart ki keleten. Bírálók ugyan ezt kétségbe vonták és igazukat támasztotta alá a budapesti és a varsói illiberális, jobboldali-nacionalista kormány győzedelmes elégedettsége.
Ezzel együtt mégis volt némi remény, hogy Magyarországon, de főleg a lengyeleknél valamelyest mérséklődik a hang. Hiszen Duda győzelmével a PiS további három évre bebiztosította helyzetét. A brüsszeli támogatásokkal pedig növelni tudja a népszerűségét. Akkor meg minek provokálni az uniót? Ám immár látni, hogy alaptalan volt a bizakodás. A keményvonalas Ziobro, a demokrácia leépítésének atyamestere frontális támadást hirdetett meg a szabad világ jog- és értékrendje ellen, méghozzá nemzetközi keretekben. Az Isztambuli Megállapodás kapcsán azzal érvelt a kilépés mellett, hogy az a gender ideológián alapszik és csak árt a lengyel asszonyoknak és családoknak. A döntést a Jog és Igazságosság mondja ki.
A reakció mindenütt egyértelmű döbbenet. Viszont a miniszter számíthat a lengyel katolikus egyház támogatására, beleértve annak befolyásos sajtóját. Az ultrakonzervatívok igencsak kiveszik részüket az évek óta tomboló kulturkampfból. De ezt most csak tetézi a koalíción belüli hatalmi küzdelem, és ez meghatározza, hogy Lengyelország merre megy tovább. Ziobro nagy valószínűséggel elérkezettnek látja az időt, hogy Kaczynski áldásával átvegye a PiS irányítását. Az pedig az jelentené, hogy a párt elbúcsúzik az európai értékektől és egy illiberális, tekintélyelvű hibridrezsim alakulhat ki. Hogy ez ne így legyen, abban kulcsszerep juthat az államfőnek.
Uniós szankciókat követel Magyarország ellen a Német Újságíró Szövetség, mert az Orbán-kormány az Európától kapott pénzekkel támogatja a hozzá közelálló sajtót. Frank Überall a szervezet nevében kifejtette: a magyar kormányfő úgy jár el ebben a kérdésben, mint egy földesúr, kénye-kedve szerint osztogat. Ráadásul úgy tudni, hogy ez a gyakorlat már 6 éve folyik, méghozzá az Országgyűlés megkerülésével. Már a kettővel ezelőtti bizottsági elnök, a portugál Barroso is szorgalmazta, hogy az EU marasztalja el a magyar vezetést a sajtószabadság elleni támadásokért. Ám a német sajtószakma vezetője szerint Brüsszel a jelek szerint azóta is elfordítja a fejét.
A cikk a helyzet érzékeltetésére megemlíti az Index sorsát, de arról is beszámol, hogy Orbán az elmúlt években saját ellenőrzése alá vonta a média túlnyomó részét. Vagy „közeli” üzletemberekkel felvásároltatta a szerkesztőségeket, így azok azután ráálltak a hivatalos irányvonalra (Origó), vagy bezáratta azokat (Népszabadság). Majd két éve megalakult a KESMA, amely csaknem 500 orgánumot tömörít és jelentős állami dotációban részesül. Ugyanakkor Magyarország már csupán a 89. helyen áll a Riporterek Határok Nélkül 180-as sajtószabadság listáján. (Emlékezetes, hogy a közmédia finanszírozása miatt 4 éve a Bizottság előtt van a Jávor Benedek-fémjelezte panasz, de idáig semmi sem történt, Brüsszelben pár napja azt közölték, hogy továbbra is vizsgálják a körülményeket – a szerk. megj.)
Dull Szabolcs annyiban nem tartja meglepőnek az eltávolítását az Index főszerkesztői székéből, hogy az utóbbi hetekben meglehetősen sokszor összecsapott az Igazgatóság elnökével, mivel nyilvánosan kiállt a szerkesztőség függetlensége mellett. Ugyanakkor váratlanul érte, de meg is hatotta, hogy a munkatársak szinte kivétel nélkül felálltak, amikor értesültek a sorsáról. Hogy mi lesz a portállal, azt nem tudja megmondani, de az biztos, hogy annak vége, amit ők képviseltek, tehát a közös értékeknek, a függetlenségnek, a szabadságnak.
Ugyanakkor nevetségesnek és riasztónak tartja az ellene indult sajtókampányt, miközben nem csupán az állását, hanem életének egy jelentős részét is elvesztette. A mulatságos az a szemében, hogy összebeszélt volna baloldali politikusokkal az Index szétverésére. A döbbenetes pedig az, hogy az Origo közzétette telefonjának híváslistáját. Hogy mindezek után létezik-e még médiaszabadság Magyarországon, az a volt főszerkesztő nem tudja megmagyarázni. De a helyzet olyan, fűzte hozzá, mintha egy szobában volnánk, amelynek mozog a teteje. Le és fel, attól függően, hogy éppen milyen állapotban van a sajtó függetlensége. Ha nagyon leereszkedik, akkor nem lehet felegyenesedni. És hát most bizonyosan lejjebb jött a plafon.
Az autóipar olyan teher, amely minden bizonnyal jelentős mértékben akadályozza, hogy Közép-Európa már az idén ki tudjon lábalni a koronaválságból. Az iparágat a térségben nagyobb válság sújtja a járvány miatt, mint más ágazatokat a régióban és ez rossz hír Magyarország, Csehország és Szlovákia számára. A külföldi kézben lévő autógyárak a magyar GDP 4-6 százalékát állítják elő, Szlovákiában pedig 13 százalékát. A Bizottság úgy számol, hogy a magyar bruttó hazai termék ebben az évben 7 százalékkal esik vissza. De például a magyar Suzuki azt jelzi, hogy esetében a termelés az idén nem kevesebb, mint 20 százalékkal csökken.
A közép-európai nemzeti fizetőeszközök jelenleg igen erősek az euróval és a dollárral szemben, ám kérdéses, hogy még meddig, mert elemzők szerint erős kívánnivalót hagy maga után a térség monetáris politikája. A magyarok, a csehek és a lengyelek egyelőre nem kívánnak belépni az euróövezetbe, mert úgy vélik, hogy egyedül is boldogulnak. Ám ez természetesen nem jelenti azt, hogy függetleníteni tudják magukat attól, mi történik az euróval. Olyannyira, hogy a forint, a korona, a zloty árfolyama az esetek nagy többségében együtt mozog az euróéval az amerikai dollárhoz képest. Sőt, ha felmegy a jegyzés, akkor esetükben még nagyobb az erősödés. De nagyon jól jön nekik a minap jóváhagyott uniós költségvetés, valamint újjáépítési terv is.
Szakértők szerint ugyanakkor aggályos, hogy a magyar, a lengyel, és több más jegybank is majdnem nullára vitte le az alapkamatot, miközben a részvényvásárlási csomagokkal szélesre tárták a kapukat. A várakozásoktól eltérően azonban mégsem lódult meg az infláció. Csakhogy közép távon ily módon mégiscsak nyomás nehezedik ezekre a valutákra. És kérdés, hogy ez esetben a központi bankok hajlandók lesznek-e a kamatemelésre. Sőt, inkább arra kell felkészülni, hogy a gazdaságot igyekeznek megtámogatni és még akkor sem lépnek, amikor a az áremelkedések üteme átlép a megcélzott határon. Utána azonban elkerülhetetlen lesz a nemzeti pénz leértékelése. Nagyjából az év vége felé, amibe belejátszik a járvány várható újabb hulláma is. Ám a központi bankoknak immár nincs eszközük, felmásztak a rúd tetejére és onnan nincs tovább.
„Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél” címmel az újság arról számol be, hogy hírek szerint egy bosnyák energetikai vállalat, egy orosz milliárdos, valamint egy kínai-amerikai milliárdos mellett Mészáros Lőrinc is bejelentkezett Ausztriában a túlélésért küzdő Mattersburg labdarúgó csapatánál. Az írás, amelyet Orbánnak és Mészárosnak a felcsúti lelátón készült fényképe illusztrál, úgy véli, hogy a klub azért igen vonzó a nemzet gázszerelője számára, mert jól működik az utánpótlás akadémiája. Márpedig ő anyagi kérdésekben egyszerre a miniszterelnök jobb- és balkeze, vagy éppen a zsebe, amelyben a kormányfő tetszése kotorászhat – teszik hozzá.
Szülőfalujukban áll a túlméretezett stadion, de ott van a Puskás Akadémia is, valamint a kisvasút, és utóbbihoz jól passzolna, hogy az egykori Nagy-Magyarországon hasonló járt Mattersburg és Nagymarton között. A lap szerint a gond csak az, hogy a magyar érdeklődő többségi tulajdont akar a fociiskolában, ám kérdéses, hogy a burgenlandi tartományfőnök belemenne abba, hogy Orbán beleártsa magát a helyi labdarúgásba, az országrész egyetlen első osztályú egyesülete útján. De úgy hírlik, hogy a magyarok két napja már fel is keresték Doskozilt és nagyjából tisztázták vele a dolgokat. A politikus hivatala azonban cáfolja az értesülést, mondván, nem volt ilyen találkozó.
New Yorkban 96 éves korában meghalt Martha Nierenberg, aki a magyar állam fő ellenfele volt a Herzog-hagyaték ügyében folyó perben. Az akkor 20 éves lányt 1944-ben az utolsó pillanatban sikerült leszedni az Auschwitzba induló szerelvényről, majd mivel családja a leggazdagabbak közé tartozott az akkori Magyarországon, elhagyhatta az országot. Igaz, cserében a família kénytelen volt lemondani teljes vagyonáról, beleértve a 2500 darabot számláló műgyűjteményt.
Az asszony, Herzog Lipót, illetve Weiss Manfréd unokája, New Yorkban, tudományos kutatóként kezdett új életet, majd vállalkozó lett. 30 éven át vívott csatát, hogy több rokonával együtt visszaszerezze a műkincseket, köztük Corot, Velázquez, és Courbet több képét. Az összértéket 100 millió dollárra becsülik. A család azonban folytatni kívánja a jogi küzdelmet, miután az évek során Hillary Clinton és Edward Kennedy is hiába próbált közbenjárni a magyar hatóságoknál. A per elbukott a magyar bíróságok előtt, ezért a leszármazottak, Donald Lauder anyagi támogatásával 10 éve Amerikában nyújtottak be keresetet. A remekművek javarésze a Nemzeti Galériában, illetve a Szépművészeti Múzeumban van. De több száz hollétéről nem tudni semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.