Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2020.07.03.
Az a háromszázmilliárd, amelyről a frissiben beszerzett tizenhatezer lélegeztetőgéppel kapcsolatban oly sok szó esik, legyünk egészen nyugodtak, a legjobb helyre ment. Persze nem Kínába, apostoli kormányzatunk ugyan köztudottan nagyon szereti Kínát és a kínaiakat, annál azonban több esze van, semhogy háromszázmilliárdot csak úgy lazán odalökjön nekik. Lopja a pénzt a mi apostoli kormányzatunk? Igen, de egyfelől az is munka, másfelől pedig háromszázmilliárd nem aprópénz, azért még a mi legjobbjaink is hajlandók lehajolni, ha az utcán belebotlanak. Hogy mégis mekkora összegről van szó, azt a közrendű állampolgár fel se bírja fogni, de azért csak próbálkozzunk. A tavalyi év első hét hónapjában ennyi volt a magyarországi szálláshelyek összesített árbevétele. Virágzó és szépen növekvő idegenforgalom mellett, amikor a járványt még elképzelni se tudtuk volna. Vagy vegyünk egy másik, de ugyancsak ehhez a tárgykörhöz tartozó párhuzamot. Apostoli kormányzatunk tavaly márciusban határozott Magyarország öt kiemelt turisztikai térségének fejlesztését illetően, és erre az öt projektre összesen háromszázmilliárdot szánt. Tavaly márciustól egészen 2030-ig, merthogy természetesen akkor is ugyanaz a brancs fogja gyakorolni a hatalmat, amelyik már tíz éve tesz minket boldoggá. Ráadásul a Magyar Turisztikai Ügynökség, amely ezt a pénzt kiporciózni hivatott, nem szociális intézmény. Kormánypárti képviselők és ábrándos tekintetű multimilliárdosok kastélyszállóit szokta támogatni, más szóval azért van, hogy az urak a zsákmányon méltó körülmények között osztozkodhassanak. De lám, háromszázmilliárdnyi jó magyar forint akkora összeg, hogy azt még Csák Máté földjén se egyszerre talicskázzák haza, hanem apránként, ahogy finom népeknél szokás.
Persze valójában lélegeztetőgépeket vettek rajta, hát hogy a fenébe ne. Abban az országban, ahol a járvány csúcsán egyszerre maximum nyolcvan gép volt használatban. Átlagosan viszont csupán hatvan. Ha csakugyan így történt, ha tehát ilyen előzmények ismeretében csakugyan képesek voltak tizenhatezer kínai gépet megvásárolni, akkor ezen az ügyleten néhány derék, mélyen vallásos, kormányzó urunkért és hazájáért az életét is örömmel feláldozó igaz magyar ember egészen asztrális mértékben gazdagodott. Erre utaltunk az első mondatban avval, hogy az a háromszázmilliárd a legjobb helyre ment. Az se kizárt, persze, hogy valójában pár ezer darab excepcionális minőségű kínai cipőkanalat vásároltak, a fennmaradó pénzt pedig hazavitték, miáltal az így is a lehető legjobb helyre került. A mi rendszerünkben az a legcsodálatosabb, hogy a pénz itt elveszni nem tud. Történjék bármi is, megtalálja az útját azon áldozatkész, erkölcsös, mondhatni, szent életű honfiak és honleányok bukszái felé, akik értékén becsülik és a haza üdve érdekében használandják. Más kérdés, hogy ember nincs a földön, aki ezt csakugyan elhinné, ám ez láthatólag senkit se zavar. Kormányzatunk napi gyakorisággal és egyre arcátlanabbul hord össze egyre hajmeresztőbb baromságokat, alattvalói közben üveges tekintettel néznek maguk elé, és pontosan tudják, hogy kormányzatunk is tudja, hogy ők annyira azért mégse hülyék, mint amilyennek lenniük kellene, de most mégis azt kell játszanunk, mintha.
Mária országa sokszínű, mókás, fölöttébb szórakoztató...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.