Szerző: ÉLŐ ANITA
2020.07.16.
Nemcsak az őserdők pusztulása miatt kell aggódnunk, a klímaváltozás egyik első jeleként Közép-Európából sok helyen eltűnnek a lucfenyvesek, alföldi tájainkról pedig az összefüggő erdők. Mindez nemhogy felértékelné az erdőségeket, de éppen a megújításuk gazdasági alapja rendül meg a tömeges fapusztulás miatt olcsóvá váló fától. Az egyetlen jó hírnek az Alkotmánybíróság tarvágást tiltó határozata tűnik. Ódor Péter erdőökológustól, az Ökológiai Kutatóközpont egyetemi tanárától azonban most megtanuljuk: semmi sem az, aminek látszik. Interjú.
– Látott már fenyőt „összedőlni”?
– Csak a végeredményt láttam. Egy ilyen katasztrófának nem szeretnék a közepében lenni, és másoknak sem ajánlom. Nagyon veszélyes.
– Mégis hogyan történik? Az ausztrál erdőtüzekért meg az amazóniai őserdőkért aggódunk, közben a klímaváltozás hatására a Sopron melletti hegyekben egyszer csak összedőlnek a fák?
– És Bajorországban, Csehországban, Erdélyben. Igen. A klímaváltozás hatását – hogy egyre szárazabb, melegebb az éghajlat – nem úgy érzékeljük, hogy a vízhiányos fák egyik napról a másikra kiszáradnak, hanem például a lucfenyőnek meggyengül a gyantatermelése, az ellenállóképessége, ami kedvez a szú szaporodásának és terjedésének. A bogarak lárvája először a kevéssé ellenálló lucokat támadja meg, járatokat váj belé, de olyan mennyiségben, hogy a fák állva összedőlnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.