Szerző: CSERNYÁNSZKY JUDIT
2020.07.05.
A magyar kormányról írt véleménycikket a Bloombergben Hal Brands, a Johns Hopkins Egyetemen a Henry Kissinger nevével fémjelzett nemzetközi tanulmányok professzora, a konzervatív American Enterprise Institute kutatója és az „Amit a tragédiából tanulhatunk: államiság és világrend” című könyv társszerzője. Milyen is ma egy NATO-szövetséges? – kérdeztük Hal Brands amerikai történésztől.
„Geopolitikai termeszként” jellemezném Magyarországot, mint amelyik belülről falja fel az adott NATO-struktúrát. De ugyanígy jellemezhetném, ha az Európai Unióhoz fűződő viszonyát írnám le. Mindkét esetben érvényes, hogy Magyarország teljes mértékben élvezi a nemzetközi intézmény jelentette előnyöket, mind gazdasági, mind erkölcsi értelemben, miközben ő maga nem követi a megszabott és elvárt értékrendet. Erodálja ezzel az intézményeket, amelyeknek az adott értékrend az egyik legfőbb szervező elve. A NATO-val kapcsolatos viszonyát az is komplikálja, hogy miközben előbbi Ukrajnával igyekszik jó kapcsolatot kiépíteni, addig a magyar kormány Vlagyimir Putyin Oroszországával épít egyre bővülő és egyre meghatározóbb kapcsolatot.
Ön úgy ad tanácsot az amerikai külpolitikának, és javasol nagyon merész dolgokat, mintha nem venne tudomást Orbán Viktor miniszterelnök és Donald Trump elnök viszonyáról. Milyennek írná le kettejük viszonyát? Barátságként?
Nos, kettejük viszonyát úgy tudnám jellemezni, hogy mindketten jobboldali vagy inkább jobbközép populista politikusok illiberális elhajlással. Emellett Trump csodálja azt, amit Orbán elért az Európai Unióban, hisz tudjuk, hogy korántsem nagy rajongója az Uniónak, nem osztja azokat az értékeket, amelyek annak alapját képezik. „Sőt, szívesen látja az uniós egység megbontását, szimpatizál az unióellenes erőkkel és országokkal, mi több, bátorítja is őket erre.” Mindezeket tekintetbe véve világosan kirajzolódik, hogy Orbán nagyon fontos és hasznos szövetségese Trumpnak. Már csak ezért sem lepődhetünk meg azon, hogy mindennek jelét adta nem egyszer nyilvánosan is az amerikai elnök, amikor például meghívta a Fehér Házba 2019-ben, kiült vele közös sajtótájékoztatót tartani. És azon sem lepődhetünk meg, hogy mindazok ellenére jók a kétoldalú kapcsolatok, sőt egyre inkább mélyülnek a kétoldalú kapcsolatok, ahogy Orbán egyre mélyebbre jut az autokratikus, önkényuralmi rendszer kiépítésében.
Viszont amit ön javasol a cikkében, elég teoretikus, aligha valósítható meg a Trump-érában.
Nem gondolom, hogy a Trump-kormány idején ezek az elképzelések megvalósíthatóak. Mert valóban, Trumpék politikájának lényegi pontja, hogy még közelebbi kapcsolat alakuljon ki az Orbán-kormánnyal. Trump hasonlónak látja Orbánt, mint amilyen maga is. Az elnök környezetében, a komolyabbnak vehető geopolitikai, stratégiai intézetek is úgy tartják, hogy jobb az oldalukon tartani Orbánt, mint elszigetelni még az oroszokkal való kapcsolattartása ellenére is. Ezzel az a gond, hogy már így is túl sok kárt okozott az Egyesült Államoknak, és a NATO-nak is Orbán. Szerintem nyugodtan meg lehetne kockáztatni azt, hogy Magyarország ne részesüljön például a NATO jelentette előnyökből, aminek első lépésre lehetne, hogy igenis, távolságot tartana az amerikai kormány a magyartól. Nem kellene katonai támogatást nyújtani, nem kellene fegyvereket eladni, nem kellene egyáltalán katonai pénzügyi tranzakciókat folytatni. Ki kellene zárni Magyarországot a kétoldalú katonai, vagy éppen a többi szövetségessel rendezendő közös katonai gyakorlatokból is. De tovább is mennék: szerintem teljesen újra kellene értelmezni az amerikai kötelezettségvállalást a magyarok felé. Ki kellene mondani, hogy Amerika felfüggeszti kétoldalú kapcsolatait Magyarországgal mindaddig, amíg autokrácia van. Merthogy ez Amerika érdekeit is sérti hosszú távon. Azzal is tisztában vagyok, hogy nincs elfogadott gyakorlat és példa sem arra, miként „penderítenek ki” egy tagot a NATO szövetségi rendszeréből, ugyanakkor azt gondolom, hogy az Egyesült Államok, mint szuverén hatalom, felfüggeszthetné kötelezettségeit egy olyan országgal szemben, amelyik sérti az érdekeit. Nem azt mondom, hogy ezt a lépést most és azonnal meg kellene tenni és ezzel lezárni a két ország kapcsolatát, de igenis jelzéseket kellene küldeni Magyarországnak, hogy az Orbán-kormány jelenlegi kül- és belpolitikájának meglesz az ára, amit meg kell fizetnie. Először csak az Egyesült Államoknak kell elszámolnia, aztán végül a NATO felé is.
Megemlítette a cikkében a NATO 5. cikkelyét is, amely alól ki kellene vonni Magyarországot. Mit ért ezen?
Nos, a NATO-kötelezettségek egyik sarkalatos pontja az 5-ös cikkely, ami ugyebár az egy mindenkiért, mindenki egyért alapján működik, és az összes tagállam hozzájárulását követeli meg, amennyiben egyiküket támadás éri. Ez esetben ugyebár az összes tagállam a saját alkotmánya és kormányzati szabályzata szerint hozzájárulását adja a közös cselekvéshez. Ugyan sokoldalú elköteleződésről beszélünk, de alapjában véve az Egyesült Államokkal létesített kétoldalú viszonyok összességéről, együtteséről van szó. Értelmét tehát mégiscsak a bilaterális kapcsolatok adják. Azaz Washington mégiscsak tudna befolyást gyakorolni a magyar kormányra azzal, hogy jelzi, a kétoldalú kapcsolatok nem működnek, azt revideálja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.