Szerző: Rezeda
2020.07.12.
Kásler sámán belenézett az üveggömbe ojtott asztrolábiumába, tizenkét miatyánk után megidézte Hermész Triszmegisztosz szellemét, suttyomban elmondta Albertus Magnus varázsigéit, és meglátta a kopár afgán hegyek között minden magyarok négyezerötszáz éves DNS-ét, amely aztán III. Bélában is föllelhető. Így az az öröm forrása most, hogy afgán kecskepásztorok ivadékai vagyunk, feltehető viszont, hogyha a Pireneusokban kutakodott volna vagy az orosz rónaságon, ott is talált volna ugyanennyit egy muzsikban vagy egy campesinoban is. Hogy mit akar bizonyítani azzal, közli a nyilvánvalót, az nem bizonyos, a végén azonban kiderülhet, hogy az Árpád-háziak minden emberek ükükük apái, így jogunk van a felsőbbrendű világuralomra, mert ötezer éve mi szartuk a spanyolviaszkot.
Mélységes mély a múltnak kútja, mint azt Thomas Manntól tudjuk, s ha Kásler sámán venné a fáradságot, hogy ne négyezer-, hanem hetvenezer évre visszamenőleg nézzen bele a gömbjébe, ott látná az Árpád-háziakat Afrika sztyeppéin vagy szavannáin abban a pár száz emberben, akik készülnek átkelni Európába, s aki pár százból mind a mai összes emberek származnak Amerikától Ausztráliáig, Amazóniától a Hortobágyig, és azokban van az őse Orbánnak, és – urunk ne hagyj el – Gyurcsánynak is. Közös ősük van nekik, és ebben a pillanatban dől össze minden, lehullanak a csillagok és elhervad a pitypang, pedig alig is nyílott ki. Hetvenezer évre viszont azért nem megyünk vissza, mert urunk hatezer éve teremtett mindent, és csorbát szenvedne a hitünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.