MIÉRT FONTOS A DIKTATÚRÁNAK A SZÍNHÁZI ÉLET FÖLÖTTI HATALOM MEGSZERZÉSE ÉS MIÉRT TÁNCCAL KELL TILTAKOZNI EZ ELLEN?

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2020.07.03.

A sajtószabadság korlátok közé helyezése után a kulturális élet fölötti uralom megszerzésének részeként megszavazták a Színművszeti Egyetem alapítványi tulajdonba vételét. Ez a rezsim trükkjeinek egyike, aminek lényege az, hogy a kormány látszólag elidegeníti magától az intézményt és alapítványi kézbe helyezi, amellyel a függetlenség hamis látszatát teremti meg. Majd az alapítványok élére és kuratóriumaiba saját embereit ülteti, akik a “szakmai önállóság és függetlenség” jegyében kiterjeszti a NER uralmát az intézményre, kisöpri az autonóm tanárokat és alkotókat, a rezsim szellemiségét képviselő kulturharcosok uralma alá hajtja az intézményt. Ennek megfelelően nemcsak a tanárok, hanem egy idő után a diákok, a későbbi színészek, rendezők és igazgatók is a rezsim által kinevelt és szelektált káderek lesznek.

Ez a kultúra és a művészet szabadságának felszámolását jelenti. A diktatúrák uralni akarják az emberek gondolkodását, mert így tudják szolgaságban és kontroll alatt tartani őket. Ezért a sajtószabadság után a kultúra és a művészet szabadságának felszámolása egy újabb lépés a totális lelki diktatúra, az agymosott alattvalók rendszerének bebetonozása felé. Ez nemcsak a kultúra és a művészet szabadságának az elvesztését jelenti, hanem az igazi kultúra és művszet felszámolását is, mert az igazi kultúra és művészet lételeme a szabadság, a szabadságért folytatott küzdelem. Ahol a művészet szabadsága megszűnik, ott vége a valódi művészetnek és a szabad gondolkodásnak. Ez a lelki terror egyik speciális, legdurvább formája.

Nem csupán az alkotók oldaláról jelent ez gúzsba kötést, hanem a befogadók oldaláról is. A polgár nem mehet színházba, hogy katarzist éljen át, a művészt nem erősíti meg a legszentebb értékekbe vetett hitét, mint például a szabadság szeretetét az önkénnyel való megalkuvással szemben. Az embernek, mint nembeli lénynek a legdurvább megalázásáról van szó. Ez rosszabb, mint a fizikai terror és a katonai diktatúra. A lélek megerőszakolásának súlyosabbak a következményei, mert ha egy embernek a fizikai létét, szabadságát és az életét korlátozzák, az emberi méltósága és az önbecsülése még megmarad. A színháznak éppen ezt kellene erősítenie mindennap, minden este, minden előadással...

ITT OLVASHATÓ