2020. július 28., kedd

MI ÍGY EMLÉKSZÜNK AZ INDEXRE

MÉRCE
Szerző: MÉRCE
2020.07.28.


Mivel lehetne méltó módon megemlékezni a 21 év után lefejezett és szétvert Indexről? Amikor ezen gondolkodtunk a pénteki tüntetés után a kocsmában, valahogy elkezdtünk azokról a cikkekről beszélgetni, amik ilyen-olyan okokból fontosak voltak nekünk, amikre referenciapontként, vagy éppen minden idők legviccesebbjeként emlékszünk, amit elmentettünk magunknak, hogy bármikor elő lehessen szedni.

És innen jött az ötlet: a magyar közélet egyik legfontosabb intézményétől, a nyilvánosság elsődleges terepétől a kedvenc cikkeinkkel búcsúzunk, és természetesen szolidaritásunkat fejezzük ki minden, most az Indextől távozó kollégával.
Rendőri túlkapások

Tóth Csaba Tibor: Az Index alapító és meghatározó figurája volt Bodoky Tamás, 2006-tól 2008-ig vezetett cikksorozata a 2006-os tüntetések és a gyurcsányi megszorítások elleni lázadások témakörében pedig egyértelmű fordulópontot jelentett a magyar oknyomozás-tényfeltárás történetében.

Az Index nélkül ugyanis bizony semmit nem tudnánk a konkrét terroreszközöket alkalmazó régi rendőri „elit alakulat”, a Rebisz viperás verőembereinek a rémtetteiről, arról, hogyan próbálják felsőbb politikai körök kimosni a gumilövedékkel arcra célzó karhatalmistákat a védhetetlenből. És bizony, Morvai Krisztináék akkori Civil Jogász bizottsága is jóval kevesebbre jutott volna a ma már a NER alapító mítoszait is alkotó, súlyos jogsértések vizsgálatában az Index újságíróinak munkája nélkül.

A Túlkapások-sorozatból azután könyv lett, Bodoky, az Átlátszó későbbi alapítója pedig 2008-ban Göbölyös Soma-díjat nyert írásaiért.

Ki lesz a jövő Matolcsy Györgye? – Közgáz gólyabál

Bogatin Bence: Noha két évvel e videó készülte után kerültem csak az azóta állami gúnyáját alapítványi ünneplőre cserélő Közgáz kötelékébe, Lengyel-Szabó Péter és Bakró-Nagy Ferenc 2011-es remekműve része volt a felsőbb évesektől örökölt kánonnak. A gólyabálon bulizó hallgatókat nem mindig legelőnyösebb oldalukról bemutató videót megjelenésekor néhányan mellre szívták még a diákok közül is; igazi országos botrány helyett azonban a következő években inkább csak tempójukat vesztett házibulikon nézegették vissza spicces fiatalok mint a garantált jókedv tuti receptjét. Hiszen ki ne röhögne azon, hogy „Áemef-hitel”, meg azon, hogy a spanyolok azért nem tudnak megegyezni egymással, mert a felük barcás, a felük meg realos...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.