MAJOM A KETRECBEN

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.07.30.

A művelt nyugat ámulva néz minket. Illetve ez így túlzó feltételezés, mert a nyugat sem művelt eredendően, sőt, ha belegondolunk, csöppet sem műveltebb minálunk, csak teli a hasa, és nem verik bele a képét naponta a ganyéba, ami a létminőséget tekintve meglehetős előny. Az osztrák traktorista békésen vakargatja a hasát, amíg olyat nem tapasztal, hogy a szomszéd barbárok elszedik a pénzét, meg nem lopják őt. Jódlizik és issza a jégbort, ugyanúgy böfög azonban, mint Kiss Béla a falusi kocsmában, ugyanolyan zsíros a haja, és lehet, hogy nagyobb lúdtalpa van.

Neki az Alpok zárja le a horizontját, de ő sem olvas mondjuk Musilt, ahogyan a Hortobágyot meredten bámuló pöttyös seggű kollégája sem Krúdyt. Nem is hallottak ők ilyenekről. A világ leginkább egyforma. Így, amikor azon merengünk borzongós reménykedve, megint téma voltunk a művelt nyugat lapjaiban, megint leföstötték, mi folyik itt, fölösleges azon reménykedni, megismerik a nyomorunkat és fölháborodnak. Ilyen nem lesz, ilyen nem fog történni. Akik rólunk irkálnak csupa jó szándékkal, a helyi elitnek mesélnek, az pedig mindenütt romlott.

Akik tehetnének valamit érettünk, azok a hadseregek és a politikusok. Ám, mivel ez a XXI. század, vajmi kevés az esély arra, hogy feldübörögnek testvéri – baráti tankok – kiszabadítani a fura magyarokat a börtönükből. A politika pedig eleve mocskos, tiszta szándékot abban fel nem fedezhetni, még a bicikliző miniszterelnökök is terheltek. Nem annyira, mint a páncélautósok, de azért mégis. Amikor rólunk írnak a művelt nyugaton, nekik írnak, ők pedig mindenféle tárgyalásokon egyrészt-másrészteznek, hümmögnek és utalják tovább a pénzt Orbánnak, mert félnek a földrengéstől.

Így, amikor elborzadva ugyan, de bizakodva mégis soroljuk, mi minden leleplező-szörnyűséget írnak meg rólunk, ennek értelme, gyakorlati haszna sok nincs. Beültetnek minket a ketrecbe, mint egy dagadt majmot, és mutogatnak, hogy majdnem beszélni is tud, olykor eszközt használ, de rend szerint csak az ürülékét hajigálja a látogatókra. Ebben ki is merül az érdekességünk, esetleg egy-egy banánt benyújtanak a ketrecbe, és mennek tovább, várja őket a saját nyomoruk. Ontológiailag nem sok a különbség, csak a ketrec két oldalán vagyunk azzal az iszonnyal, hogy Orbán azt hiszi, ők vannak bent...

ITT OLVASHATÓ