LOPÓSOK

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.07.05.

...A szó, a hangalak, miszerint lopósok, ez többrendbéli jelentésű. Hogy mért nem tolvajok. Remélem érezzük a hangsorban, hogy míg a tolvaj lehet egyszeri alkalom a bűnben, elbotlás mintegy, ezzel szemben a lopós életvitelt mutat, olyan hajlamot, amely a génben leledzik vagy abba költözött sűrű gyakorlás által és fáradalmaival. A lopósnak az arcára van írva a bűne, sunyi, mindig üldözötten körülnéző, neki enyves a keze, míg a tolvajé még mosható rózsaszín. Ugyanakkor a lopósnak bélyegzésben benne van az elnéző megbocsátás, ha nem is helyesen, sőt, egészen helytelenül.

Ha például a NER lovagjait, oder lovagináit lopósnak tituláljuk, azzal arra utalunk, hogy ez náluk életvitelszerű, a génjeikbe ivódott cselekvésforma, ugyanakkor a pénztároskisasszony megfigyelései szerint ők a kávéra utaznak, s nem a kincseket érő húsra, holott tudjuk, ez nem igaz. Ők tolvaj banda, ha bolti megközelítésben ebben ellentmondás is mutatkozik, akkor is. Sőt, ha lopósok, akkor metaforánkban nem hogy lopásgátlót iktatna ki a mi sámántündérünk, hanem egyenest a zsebükbe gyömné azt a nyüves kávét, sőt, három üveggel. Mert az élet igazságtalan és rosszul berendezett valami.

Nem tudjuk igazán, micsoda. Atomok és molekulák, illatok és sóhajok, valamint más körökben egymásra lépő talpak. A köznapi életben nem értjük, a lopósok mért a kávét viszik, s nem a húst, mert míg az egyik lételem, a másik csak eleme a létnek. Tudjuk, a kakaóscsiga elvitele felett a közember hajlamos jóváhagyólag elnézni, mert élni kell. Ez a ferenci lélek azonban több molekulahalmazban elburjánozott, és azt is csak bávatagon nézi, ha kilopják a szemét. És ez, bár szociológiailag érthető – atyuska ad krumplit –, lételméletileg nehezen magyarázható, sőt, keresztényi szempontból is bajos.

A tízparancsolat, amely Kásler óta gyógyerejű, ezt nem nézi jó szemmel. Mi több, tiltja is egészen, hívei mégis megengedőek, főleg, ha atyájuk lopja ki a szemüket, és nem, hogy levágnák annak kezét, mint a tűzijátékos király javasolja, hanem örülnek neki a hülyéi. De most már ez is teljesen mindegy, mivelhogy minden számít és semmi sem használ, vagy másképpen J. A. két hexameterje a tisztességről és kiterítésről, úgy is, mint a lét dadogása. Láthatjuk hát, Buddhában testvéreim, hogy az élet nem habostorta, főleg, ha cserfes pénztároskisasszonyok világítanak rá közkeletű fogalmak mineműségére.

A megvilágosodott, mint tudjuk, a vágyakról, azok kielégüléséről, és új életre keléséről vallott utolérhetetlen nézeteket, de, hogy idáig eljusson, elég volt néki napi egy marék rizs, amit jószándékú emberektől kapott. Az ő nézőpontjából tehát mindenféle milliárdok, amiket a lopósok zsebre tesznek, érdektelenek, mi azonban nem vagyunk szentek. S amikor a hátszín vére kicsorog a kabátjuk alól, a pénztároskisasszony is észbe kap, és azt mondja: aha. S még egyszer: aha. Olyan lesz ez akkor, mint a világ romlottságára való őszinte rácsodálkozás..

ITT OLVASHATÓ