KENTAURBESZÉD – NÁDASDY ÁDÁM: LONDONI LEVÉL – A „HAZAI HIVATAL”

NÉPSZAVA
Szerző: NÁDASDY ÁDÁM
2020.07.04.

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos elnevezés, „hazai hivatal”, mint ahogy van Foreign Office („külföldi hivatal”, azaz külügyminisztérium), és egészen 1964-ig még a régi, becsületes nevén neveződött a War Office („háborúhivatal”).

A járvány enyhülni látszik. Vagy legalábbis szeretnék az emberek, ha enyhülne. Tény, hogy nem hullanak a halottak jobbra-balra annyira, mint a régen a pestisben vagy a spanyolnáthában, nem jön egyik hullaszállító a másik után, így aztán az emberek elbízzák magukat. Mint amikor túl közel megyünk a medvéhez, hiszen békésen málnázik. De bele is fáradtak a karanténba. Feszültek is. Napok óta hallom a hírekben, hogy a jó idő miatt sok helyütt spontán utcabálokat, parkokban bulikat rendeznek – hiszen az éttermek, kocsmák, bulizós helyek még zárva vannak –, hogy végre jól kitombolják magukat. Több helyen olyan magasra hágott a jókedv, hogy a lakók kihívták a rendőrséget. Jöttek a rendőrök, szóltak, hogy csöndesebben, meg hogy hol lett ez bejelentve, menjenek haza, erre a mulatozók szokatlan hevességgel rátámadnak a rendőrökre: köveket, üvegeket dobáltak, számos rendőr megsebesült, mert erre nem voltak felkészülve. A fiatalok lefojtott indulata, mozgásigénye, üvölthetnékje hirtelen kiszabadul és robban. Pláne a munkáskerületekben, ahol a lakosok tétlenségre voltak kárhoztatva, hiszen a melós nem dolgozhat otthonról, nincs „home factory”. A Kis Herceg is megmondta: a vulkánokat rendszeresen tisztítani kell, akkor kitörések nélkül égnek, szépen lassan. És most jó ideje nem voltak kitisztítva. 

„Tavaly a nyár egy szerdai napra esett” – szól a gúnyos-öngúnyos angol mondás. Ez nem kontinentális klíma, hanem óceáni, itt ritkán van igazi meleg, de minden évben van a nyári hónapokban néhány jó meleg nap. Ma 31 fok van, tegnap is ilyen hőség volt – az itteniek fogalmai szerint. Péntek van, itt az év első nyári hétvégéje. Iskola nincs (elvileg július közepéig volna!), az időjárási előjelzések ma reggelig jó időt ígértek. A járványügyi kormányzat félt, hogy tízezrek fognak kitódulni a tengerpartokra és parkokba, és ott nem egymástól másfél méterre fognak napozni és piknikezni. Ez esetben pedig az egész jól-rosszul keresztülvitt karanténprogram összeomolhat, és csúnyán elszabadulhat a járvány. A rádió óránként bemondta: ne menjenek tömegesen a szabadba. Csakhogy ilyenkor mindenki azt gondolja: én nem tömegesen megyek, én csak a családommal, barátaimmal, kedvesemmel megyek… Nos, a járványügyisek imái meghallgatásra találtak: nyugat felől eső- és viharzóna közeledik, egész hétvégén esni fog. Bevallom, én, aki a kommunista propaganda alatt nőttem fel, azonnal arra gondoltam: álhír, így akarják megelőzni a tömeges szabadba-vonulást, úgyhogy meg kéne hallgatni a Szabad Európát, hogy mi az igazság az időjárással. (Sajnos a Szabad Európa megszűnt. Mikor indítják újra?) 

Az időjárástól függetlenül elmarad a Glastonbury Fesztivál, a világ egyik legnagyobb könnyűzenei fesztiválja, amit évtizedek óta Nyugat-Angliában, egy farmon rendeznek, több mint 200.000 résztvevővel. Érthető, hogy törölték, hiszen egy ilyen esemény az összezártság miatt a fertőzés melegágya. Az itteni Classic FM rádióállomás idős műsorvezetője két Schubert-impromptu között sóhajtva mondta, hogy ma kellene kezdődnie a Glastonburynek. Nyilván odajárt fiatalon, akkor még mást hallgatott. A fesztivált ötévenként kihagyják (mezőgazdasági szóval: ugaron hagyják), hogy a föld regenerálódhasson, a környékbeliekről nem is beszélve, legutóbb 2018-ban volt ilyen ugar-év (fallow year), erre most kényszerűségből megint az van. Minálunk is nagy a bánat, mert a párom – bár nem siheder már – elkötelezett Glasto-járó. Bár most épp kinézett az ablakon: „Jön három nap eső, azért ilyenkor nem jó Glastoban.”...

ITT OLVASHATÓ