Szerző: FÖLD S. PÉTER
2020.07.16.
Szívesen lájkolna a Facebookon, de fél, hogy baja lesz belőle. Évfolyamtárs volt az egyetemen, az utcán futottunk össze. Szégyenkezés van a hangjában és valószínűleg a tekintetében is. – Ez utóbbit csak sejtem, mert nem mer a szemembe nézni. Pedig, nem neki kellene szégyenkeznie – gondolom magamban –, de nem mondok semmit. Mit is mondhatnék egy embertársamnak, aki tisztességesen élt idáig, és most újból meg kellett tanulnia félni.
Nem először hallom ezt a mondatot, mások is mondtak már hasonlókat. Hogy lájkolna, de nem mer. Magunk sem értjük, hogyan juthattunk el addig, hogy halkan mondunk mindent, megfontoltan. Azt suttogjuk a mobilba, mint régen a fekete kagylóba: ez nem telefontéma. Újból meg kellett tanulnunk írni, és olvasni a sorok között. Pedig már majdnem elfelejtettük, ám most újra hasznunkra válik. Akik már átélték egyszer, azoknak gyorsabban megy, de keservesebb – a fiatalok, akik a félelem nélküli létbe születtek, fel sem fogják, mi történik velük.
Fideszesek, ti ilyen országot akartatok?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.