Szerző: ÉS
2020.07.24.
Bazsányi Sándor: „Hah! – ó!” – „Az ám!” – „Hazám!”
I N T E R J Ú
Beszélgetés Orsós László Jakabbal
K R I T I K A
Péntek Orsolya: Hóesés Rómában. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 396 oldal, 3990 Ft
A regény legizgalmasabb sajátossága az „ikerség”, az alteregó megjelenítése. Borka és Júlia igazából nem ikrek, csak unokatestvérek, mégis nagyon hasonlítanak, egy komikus jelenet is lesz ebből (326.). A cél talán az, hogy női alaptípusokon keresztül legyen szó arról, milyen nőnek lenni. „Minden nő egyszerre Éva és Mária, Aphrodité és Héra, kislány, nő, anya és öreganya, akár egy életkorban is ott a többi tudása rejtetten” – mondja D. Magyari Imrének Péntek, és ezt értem. Itt a nőkre fókuszálunk („slighty uot of focus” – így Robert Capa, idézi Péntek Nagy Gabriellának a férfiakkal kapcsolatban, nem lehet mindenre egyformán figyelni, ha valamire jobban, másra kevésbé), és a magyar irodalomban annyira nagy szükség van erre a fókuszálásra. Az „ikerlányok” fogása (Eszter és Dorka, Borka és Júlia) arra szolgál, hogy ez sikerüljön...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.
Hansági Ágnes: Ex libris
Fried István: „…örömem poklokkal határos”
Kálai Sándor: Irodalom és médiakultúra
Mészáros Márton: Hálózatok, médiumok, kultúrtechnikák
A Fausttól a Szívlapátig
Visy Beatrix: „Különös küldetésem”
Wirth Imre: Lementem egy üveg borért Hajnóczynak. Scolar Kiadó, Budapest, 2020, 88 oldal, 1495 Ft
Minden költői gesztusán érezhető, hogy tudatában van eljárásai kockázatainak, nem hagyja reflexió nélkül sem saját hangulatainak, lételragadtatottságának, nosztalgiájának „nevetséges”, esendő szentimentalizmusát, sem a magyar verskészlet használatának problematikusságát. A szerző így egy boldog-szomorú, elégikus kisgyerek szürreális, abszurd (lét)helyzeteinek versszövetét hozza létre az öt rövidke ciklusban...
Isztray Simon: Kelet-nyugati titkok
Philippe Sands: Kelet-nyugati utca. Fordította Farkas Krisztina, szakmailag ellenőrizte Frojimovics Kinga. Park Könyvkiadó, Budapest, 2020, 582 oldal, 4950 Ft
Sands nyomozásai a látszat és a valóság problémáját járják körül. Az egyéneket egyes embernek tekintsük, vagy a kollektívum, egy család, egy nép részének? A Sands édesanyját Bécsből Párizsba mentő misszionárius nő, Miss Tilney például az Újszövetség egyes passzusai nyomán tekintett pozitívan a zsidókra, mégsem egy kollektívum részeként kezelte őket, amit az is bizonyít, hogy nem akarta megtéríteni őket. Minden feltétel nélkül mentett embereket. Ezzel szemben Lauterpacht unokahúgát, Inkát, akinek szüleit tizenévesen a szeme láttára hurcolták el, azzal a feltétellel fogadták be az apácák, ha megkeresztelkedik. Később Inka emiatt bűntudatot érzett: mintha a túlélés érdekében elárulta volna a zsidóságát...
Laczó Ferenc: Menedzselt lázadás
Scheiring Gábor: Egy demokrácia halála. Az autoriter kapitalizmus és a felhalmozó állam felemelkedése Magyarországon. Napvilág Kiadó, Budapest, 2019, 342 oldal, 2400 Ft
Scheiring beállításában Orbán Viktor kreatív, bár öncélú politikai stratégiája e meglévő frusztrációkra és vágyakra reagált érzékenyen. A korporatív állampárttá avanzsáló Fidesz e sértettség és e lázadás párhuzamos hatástalanítására vezette be az intézményi tekintélyelvűséget és az autoriter populizmust. Orbán autoriter kapitalizmusa a maga módján racionális, érvel a szerző, még ha hosszú távon mérhetetlenül káros is. A 2010 óta kiépített felhalmozó állam ugyanis távolról sem viselkedik fejlesztő államként, a nemzeti tőke felhalmozása pedig önmagában nem indukál társadalmi javulást...
Láng Zsolt: Útinapló-kaleidoszkóp
Csehy Zoltán: Grüezi! Fél év Svájc. Kalligram Polgári Társulás, Dunaszerdahely–Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft., Pozsony, 2020, 250 oldal, 3300 Ft
Ha a kötetben leginkább jelen lévő elemet kellene megjelölnöm, a vizet választanám. Csobogása a könyv háttérzenéje. Csobogása a könyv szerkezete.
Ha a szerzői szándékot kellene ecsetelnem, azt mondanám: a klisék lebontása. Módszere az aprólékosság. A műtárgyakat megrágó molyokat is észreveszi. Módszere a halmozás. „A jobb kéz agresszív, maszturbáló kéz, a balt szeretem jobban”, idézi Susan Sontagtól. Kosztolányitól: „meghalni Svájcban, élni máshol kell”. Saját: „Lugano olyan, mintha egy csodálatos képeslapban sétálnék.” És így tovább, és így tovább. A nevek és adatok sorjázása ironikus gesztus egyben: lesznek, akik elélveznek, ha pusztán a könyvben előforduló neveket végigolvassák (hasonlatosan egy vicc szereplőihez, a vicceket mesélő bolondokhoz, akik csak a viccek sorszámát köpik be, és máris nevetnek)...
Bod Péter: A katona beavatottságával
Kötter Tamás: Férfiak fegyverben. Frontnovellák a II. világháborúból. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 232 oldal, 3990 Ft
Írói indulása, amely finom elmozdulásokban már korábban bővelkedett, ezért is hatott a meglepetés erejével. Elég, ha ennek kapcsán az IKEA, vasárnap című regényére utalok, ez látlelete a hazai középosztály életközepi válságának. Újabb meglepetést akkor szerzett Kötter Tamás az olvasóinak, amikor éles váltással második világháborús frontnovellákkal jelentkezett. E kisprózák tematikai újdonságát megint nem lehet vitatni...
Bárdos Judit: Szembesítések
Szekfü András: Így filmeztünk 2. Válogatás fél évszázad magyar filmtörténeti interjúiból. MMA Kiadó, Budapest, 2019, 487 oldal, 5600 Ft
Szekfü András nagyon jól kérdez. Mindent tud a szóba kerülő filmtörténeti adalékokról, politikai körülményekről, irodalmi művekről, de nem sugall semmit, nem vitatkozik, nem cáfol, nem érvel. Nem ő szembesíti egymással az interjúalanyokat közvetlenül, minden interjúban külön-külön, hanem maguk a szereplők által felidézett emlékek állnak össze komplex képpé az olvasóban. A példánál maradva: hogyan idézi fel a Tízezer nap történetét Kósa, Sára és Nemeskürty?...
Sinkó István: Pávák és csókok
(Dallos Ádám képei az Artkartelben augusztus 22-ig előzetes bejelentkezés után látogathatóak.)
Mégis az első, eruptív hatás után továbbszemlélve a műveket megállapítható, hogy viszonylag kevés tényleges mozgás, cselekvés van e mozgalmas vásznakon, inkább az egyes motívumok belső részletei, felületei adják a folyamatos vibrálás élményét. Dallos nem enged nyugalmat a néző szemének, a kép minden szegmensében történik valamilyen változás...
Mélyi József: A sztegoszaurusz súlya
(A Művészet és játék című kiállítás augusztus 2-ig tekinthető meg a szentendrei MANK Galériában.)
A szentendrei tárlaton látható művek a virtuális játékok és a valóság összefonódásának mára természetes alapjáról indulnak, egy részük ennek hullámain szörföl – egymásra vetít, átírja a technikát, kiélezi a hasonlóságot –, egy másik fele pedig direkt ellene megy: visszamegy a múltba, szétbontja a technikát, szándékosan analóg marad...
György Péter: Magától értetődő együttes élmény
(Posztszovjet, 1900–2002. OSA Centrális Galéria, július 16.–szeptember 20.)
Szilágyi Lenke ugyanis soha nem osztozott a kioktatásban érdekelt nyugati kultúrfölényben, az empatikus megvetésben, amellyel oly sokszor találkozhattak a létezett és még épp fennálló szocialista országok lakói, forradalmak, lázadások idején éppúgy, mint amikor épp a nyugati divatot követték, úgymond, ügyetlenül. Ám a helyzet az, hogy Szilágyi attitűdje félreérthetetlen. Azokkal tart, azokkal van, akiket fényképezni szeret. S ami még képtelenebbnek és nagyszerűbbnek tűnhet, egy közülük...
Báron György: Vízkúra
(A terápia. Francia film. Rendező: Guillaume Nicloux.)
Ezúttal is az önmagát alakító Michel Houellebecq a főhős, aki bevonul egy luxusgyógyintézetbe regenerálódni, hogy megszabaduljon a depressziójától, a piálástól és a láncdohányzástól. Nem könnyű ez egy olyan életunt, cinikus hedonistának, mint a Goncourt-díjas író, akinek már csak a vörösbor és a cigi meg a hajdani fergeteges – s írásaiban igencsak érzékletesen ábrázolt – szeretkezések emléke okoz örömöt...
Molnár Zsófia: Ismétlés, tudás stb.
Hová is fordulhatna ez elől az ember menedékért, mint a művészethez, szóval pihenésképpen magam is „ráfanyalodtam” az éterben keringő kincsekre. Már csak azért is, mert az utóbbi hetekben olyan felvételek jöttek szembe és kínálták magukat, amelyeknek már képtelenség volt ellenállni, ráadásul egy darabig még ingyenesen is hozzáférhetők, illetve egy csekély összegért bármikor megtekinthetők. A Metropolitan Opera online szolgáltatására egyszerűen nincs más szó: példaértékű...
Fáy Miklós: Ahonnét Néró kijött
(Händel: Agrippina – Szegedi Szabadtéri Játékok, július 19.)
Az biztos, hogy a címszereplő Mester Viktória nagyra nő a második felvonásban, a Pensieri kezdetű árián nincs mit szégyellni. Amúgy is nagyon megtámogatja ezt a pillanatot Pányik Tamás rendezése, az álmatlan, tépelődő Agrippina most madárjósol, egy döglött kacsából tépi ki a tollakat és a belső szerveket, borzasztó és nevetséges között ingadozunk, de mintha ez volna az Agrippina lényege...
Grecsó Krisztián: Ki korán kel
(Veiszer Alinda felmondott az ATV-nél)
Veiszer Alinda egyik erőssége, hogy jól építette fel a karakterét, nézői tudják, ki ő, és mit akar, van szakmai identitása, és az eddig arról szólt, hogy ő mint kérdező addig készül, míg meg nem találja az „anyag” hibáit, az ellentmondásokat, a beszélő mániáit és gyöngéit, és aztán mégis el tudja engedi ezt a (túl)készülést, hogy a diskurzusban gyorsan tudjon reagálni. Ezen erősségeire, ha jól értem a helyzetet, semmi szüksége nem volt az ATV reggeli adásában, akkor pedig éppen az veszett el, amire eddig olyan nagyon ügyelt: hogy különbözzön a kollégáitól...
Csengery Kristóf: Utolsó előttiek
(Before the last. Beethoven & Schubert piano sonatas. Balázs Fülei. Binder Music Manufactory)
Fülei Balázs (1984) a hazai zongoraművész-társadalom középnemzedékének kiváló tagja olyan lemezzel jelentkezett, amely kettőt sorol egymás mellé az „utolsó előttiek” közül: Beethoven op. 110-es Asz-dúr és Schubert D959-es A-dúr szonátáját. 1821 (Beethoven) és 1828 (Schubert) a két keletkezési időpont. Nem nagy távolság. A két mű azonban mintha ellenkező módon mutatna a jövőbe.
Csehy Zoltán: Grüezi! Fél év Svájc. Kalligram Polgári Társulás, Dunaszerdahely–Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft., Pozsony, 2020, 250 oldal, 3300 Ft
Ha a kötetben leginkább jelen lévő elemet kellene megjelölnöm, a vizet választanám. Csobogása a könyv háttérzenéje. Csobogása a könyv szerkezete.
Ha a szerzői szándékot kellene ecsetelnem, azt mondanám: a klisék lebontása. Módszere az aprólékosság. A műtárgyakat megrágó molyokat is észreveszi. Módszere a halmozás. „A jobb kéz agresszív, maszturbáló kéz, a balt szeretem jobban”, idézi Susan Sontagtól. Kosztolányitól: „meghalni Svájcban, élni máshol kell”. Saját: „Lugano olyan, mintha egy csodálatos képeslapban sétálnék.” És így tovább, és így tovább. A nevek és adatok sorjázása ironikus gesztus egyben: lesznek, akik elélveznek, ha pusztán a könyvben előforduló neveket végigolvassák (hasonlatosan egy vicc szereplőihez, a vicceket mesélő bolondokhoz, akik csak a viccek sorszámát köpik be, és máris nevetnek)...
Bod Péter: A katona beavatottságával
Kötter Tamás: Férfiak fegyverben. Frontnovellák a II. világháborúból. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 232 oldal, 3990 Ft
Írói indulása, amely finom elmozdulásokban már korábban bővelkedett, ezért is hatott a meglepetés erejével. Elég, ha ennek kapcsán az IKEA, vasárnap című regényére utalok, ez látlelete a hazai középosztály életközepi válságának. Újabb meglepetést akkor szerzett Kötter Tamás az olvasóinak, amikor éles váltással második világháborús frontnovellákkal jelentkezett. E kisprózák tematikai újdonságát megint nem lehet vitatni...
Bárdos Judit: Szembesítések
Szekfü András: Így filmeztünk 2. Válogatás fél évszázad magyar filmtörténeti interjúiból. MMA Kiadó, Budapest, 2019, 487 oldal, 5600 Ft
Szekfü András nagyon jól kérdez. Mindent tud a szóba kerülő filmtörténeti adalékokról, politikai körülményekről, irodalmi művekről, de nem sugall semmit, nem vitatkozik, nem cáfol, nem érvel. Nem ő szembesíti egymással az interjúalanyokat közvetlenül, minden interjúban külön-külön, hanem maguk a szereplők által felidézett emlékek állnak össze komplex képpé az olvasóban. A példánál maradva: hogyan idézi fel a Tízezer nap történetét Kósa, Sára és Nemeskürty?...
Sinkó István: Pávák és csókok
(Dallos Ádám képei az Artkartelben augusztus 22-ig előzetes bejelentkezés után látogathatóak.)
Mégis az első, eruptív hatás után továbbszemlélve a műveket megállapítható, hogy viszonylag kevés tényleges mozgás, cselekvés van e mozgalmas vásznakon, inkább az egyes motívumok belső részletei, felületei adják a folyamatos vibrálás élményét. Dallos nem enged nyugalmat a néző szemének, a kép minden szegmensében történik valamilyen változás...
Mélyi József: A sztegoszaurusz súlya
(A Művészet és játék című kiállítás augusztus 2-ig tekinthető meg a szentendrei MANK Galériában.)
A szentendrei tárlaton látható művek a virtuális játékok és a valóság összefonódásának mára természetes alapjáról indulnak, egy részük ennek hullámain szörföl – egymásra vetít, átírja a technikát, kiélezi a hasonlóságot –, egy másik fele pedig direkt ellene megy: visszamegy a múltba, szétbontja a technikát, szándékosan analóg marad...
György Péter: Magától értetődő együttes élmény
(Posztszovjet, 1900–2002. OSA Centrális Galéria, július 16.–szeptember 20.)
Szilágyi Lenke ugyanis soha nem osztozott a kioktatásban érdekelt nyugati kultúrfölényben, az empatikus megvetésben, amellyel oly sokszor találkozhattak a létezett és még épp fennálló szocialista országok lakói, forradalmak, lázadások idején éppúgy, mint amikor épp a nyugati divatot követték, úgymond, ügyetlenül. Ám a helyzet az, hogy Szilágyi attitűdje félreérthetetlen. Azokkal tart, azokkal van, akiket fényképezni szeret. S ami még képtelenebbnek és nagyszerűbbnek tűnhet, egy közülük...
Báron György: Vízkúra
(A terápia. Francia film. Rendező: Guillaume Nicloux.)
Ezúttal is az önmagát alakító Michel Houellebecq a főhős, aki bevonul egy luxusgyógyintézetbe regenerálódni, hogy megszabaduljon a depressziójától, a piálástól és a láncdohányzástól. Nem könnyű ez egy olyan életunt, cinikus hedonistának, mint a Goncourt-díjas író, akinek már csak a vörösbor és a cigi meg a hajdani fergeteges – s írásaiban igencsak érzékletesen ábrázolt – szeretkezések emléke okoz örömöt...
Molnár Zsófia: Ismétlés, tudás stb.
Hová is fordulhatna ez elől az ember menedékért, mint a művészethez, szóval pihenésképpen magam is „ráfanyalodtam” az éterben keringő kincsekre. Már csak azért is, mert az utóbbi hetekben olyan felvételek jöttek szembe és kínálták magukat, amelyeknek már képtelenség volt ellenállni, ráadásul egy darabig még ingyenesen is hozzáférhetők, illetve egy csekély összegért bármikor megtekinthetők. A Metropolitan Opera online szolgáltatására egyszerűen nincs más szó: példaértékű...
Fáy Miklós: Ahonnét Néró kijött
(Händel: Agrippina – Szegedi Szabadtéri Játékok, július 19.)
Az biztos, hogy a címszereplő Mester Viktória nagyra nő a második felvonásban, a Pensieri kezdetű árián nincs mit szégyellni. Amúgy is nagyon megtámogatja ezt a pillanatot Pányik Tamás rendezése, az álmatlan, tépelődő Agrippina most madárjósol, egy döglött kacsából tépi ki a tollakat és a belső szerveket, borzasztó és nevetséges között ingadozunk, de mintha ez volna az Agrippina lényege...
Grecsó Krisztián: Ki korán kel
(Veiszer Alinda felmondott az ATV-nél)
Veiszer Alinda egyik erőssége, hogy jól építette fel a karakterét, nézői tudják, ki ő, és mit akar, van szakmai identitása, és az eddig arról szólt, hogy ő mint kérdező addig készül, míg meg nem találja az „anyag” hibáit, az ellentmondásokat, a beszélő mániáit és gyöngéit, és aztán mégis el tudja engedi ezt a (túl)készülést, hogy a diskurzusban gyorsan tudjon reagálni. Ezen erősségeire, ha jól értem a helyzetet, semmi szüksége nem volt az ATV reggeli adásában, akkor pedig éppen az veszett el, amire eddig olyan nagyon ügyelt: hogy különbözzön a kollégáitól...
Csengery Kristóf: Utolsó előttiek
(Before the last. Beethoven & Schubert piano sonatas. Balázs Fülei. Binder Music Manufactory)
Fülei Balázs (1984) a hazai zongoraművész-társadalom középnemzedékének kiváló tagja olyan lemezzel jelentkezett, amely kettőt sorol egymás mellé az „utolsó előttiek” közül: Beethoven op. 110-es Asz-dúr és Schubert D959-es A-dúr szonátáját. 1821 (Beethoven) és 1828 (Schubert) a két keletkezési időpont. Nem nagy távolság. A két mű azonban mintha ellenkező módon mutatna a jövőbe.
I R O D A L O M
Az egész parkot átkutattuk a nővérem miatt. Apa a nevét kiáltozta, visszhangoztak tőle a fák. Az eső vigasztalanul verte a lapuleveleket, apa félrehajtotta őket, de nem volt alattuk semmi, csak néhány sün, horkantgattak, vacogtak, kocogtak az apró csülkeik a lapulevelek alatt. Emma, mma, mma, mma, ma, ma. A nővérem be sem fért volna a fa odvába, de apa oda is benézett, belenézett a sötétbe, a körmével tépte a fakérgeket, mint egy eszeveszett, mert a nővéremet mindig jobban szerette nálam. Én is kerestem a nővéremet, mert szerettem őt, de nem akartam megtalálni. Nem akartam elképzelni, ahogy megtaláljuk egy lapulevél alatt vagy egy rég nem használt ösvényen, amit benőttek a bokrok, és belepett az avar. Nem értettem, hogy a nővérem miért nem jön elő, amikor apa olyan hangosan kiáltozta a nevét, hogy még a fák levelei is reszketni kezdtek. Aztán apa megállt a tó mellett, a kezében egy hosszú ággal, a hosszú ág olyan volt, mint egy csáklya, apa rátámaszkodott a csáklyára, és nézte a vizet, és nekem folyni kezdtek a könnyeim, a könnycseppek összekeveredtek az esővel, a sós, hűvös, nyálkás lé végigcsorgott az arcomon...
Szántó T. Gábor: A lovag
Tudod, mi kettesben élünk. Egyedül neveltem fel a lányom. Két védtelen nő... Ezért vagyok talán aggodalmaskodó.
Mint aki érzi, hogy túldramatizálta a dolgot, elnevette magát. A fekete kimonó félrecsúszott a térdéről, fehér bőre elővillant a selyem alól. A fiú erősen tartotta magát: úgy tett, mintha nem vette volna észre, de az asszonyt mintha nem zavarta volna a látvány. Megemelte a lábát, mint aki szándékosan nézegeti, vagy mintha közömbös, idegen tárgyat szemlélne, csak utána igazította meg köntöse szárnyát.
Ismerlek már, te megbízható, jó fiú vagy. Tudom, hogy veled elengedhetem, és haza is hozod időre. Ugye, jól gondolom? Esténként egyedül kószálni a városban, manapság nem túl biztonságos egy fiatal nőnek. Azért is örülök, hogy már van jogsid.
A fiú komoly arcot vágott, úgy bólogatott. A lány ráncozott, skótkockás szoknyáját húzogatta, de sehogy sem volt elégedett a redők esésével.
És mit néztek meg? Ha meg szabad kérdeznem.
Egy francia filmet, mondta a fiú.
Rövidzárlat. Nem emlékezett a film címére. A zakója zsebébe nyúlt, és elővette a jegyeket.
Éretlenek, mondta. Most mutatták be.
Jó választás, bólintott az asszony. Vígjáték, biztos jól fogtok szórakozni rajta. Tízre azért érjetek haza. Tanulnia kell. Muszáj bejutnia az egyetemre, és diplomát szereznie. Gondolom, ezt neked is untig emlegetik a szüleid.
A fiú bólintani akart, azután inkább ide-oda ingatta a fejét, nehogy tiszteletlennek érezze őt az asszony, mert gúnyt űz a szüleiből...
Bozsik Péter: Három antikoan
2.
Jóval később Iszo, a tanítványok közül utolsóként, fölhívta Tanata Mestert telefonon:
– Mondd, Mester, mire tanítottak a könyvek?
– Olvasásra – visszhangzott a válasz.
Iszo Oszoboki dühösen csapta le a kagylót.
Arca ragyogott a büszkeségtől...
Puskás Panni: Szabadságot Margitnak
Meghalt a férje, úgyhogy útnak indult. Na, nem rögtön, megvolt a szép temetés a megbeszéltek szerint. A férjével beszélték meg pár hete könnyek között, hogy mit akar, hova temessék pontosan, milyen ruhában, ki mondjon beszédet, milyen virág legyen. Volt idő mindent jól átgondolni, és hogy a látszat tökéletes legyen, Margit két sírhelyet vásárolt a városi temetőben, a fejfára ráíratta a saját nevét is, meg a kezdő dátumot. Hogy nektek már csak pár számjegyre legyen gondotok, gyerekek, ezt mondta a lányának és az unokáknak, akik felháborítónak tartották az ötletet. De most, hogy ezen is túl van, gondosan pakolni kezd. Csak egy kisebb kézitáskát és egy nagyobb aldis szatyrot visz magával, hogy ne tűnjön fel lehetőleg senkinek, soha többé nem jön már vissza...
Tábor Ádám: Covidnyári nyitás
Tábor Ádám: járván
Tábor Ádám: Egységbeesés
Simon Márton: Arcvázlat
Simon Márton: Útjának talán
Simon Márton: H
Simon Márton: Kint a strandon
Simon Márton: Könyörgés a skarlát íbiszekhez
Jóval később Iszo, a tanítványok közül utolsóként, fölhívta Tanata Mestert telefonon:
– Mondd, Mester, mire tanítottak a könyvek?
– Olvasásra – visszhangzott a válasz.
Iszo Oszoboki dühösen csapta le a kagylót.
Arca ragyogott a büszkeségtől...
Puskás Panni: Szabadságot Margitnak
Meghalt a férje, úgyhogy útnak indult. Na, nem rögtön, megvolt a szép temetés a megbeszéltek szerint. A férjével beszélték meg pár hete könnyek között, hogy mit akar, hova temessék pontosan, milyen ruhában, ki mondjon beszédet, milyen virág legyen. Volt idő mindent jól átgondolni, és hogy a látszat tökéletes legyen, Margit két sírhelyet vásárolt a városi temetőben, a fejfára ráíratta a saját nevét is, meg a kezdő dátumot. Hogy nektek már csak pár számjegyre legyen gondotok, gyerekek, ezt mondta a lányának és az unokáknak, akik felháborítónak tartották az ötletet. De most, hogy ezen is túl van, gondosan pakolni kezd. Csak egy kisebb kézitáskát és egy nagyobb aldis szatyrot visz magával, hogy ne tűnjön fel lehetőleg senkinek, soha többé nem jön már vissza...
Tábor Ádám: Covidnyári nyitás
Tábor Ádám: járván
Tábor Ádám: Egységbeesés
Simon Márton: Arcvázlat
Simon Márton: Útjának talán
Simon Márton: H
Simon Márton: Kint a strandon
Simon Márton: Könyörgés a skarlát íbiszekhez
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.