Szerző: ÉS
2020.07.17.
Széky János: Útravaló Brüsszelbe
Amikor a kormány, azaz a miniszterelnök rendkívüli parlamenti ülést hívott össze a hét elejére, az első kérdés – reflexből – az volt, hogy mit akar ezzel, a második, hogy mire jó ez neki.
A kezdeményezést formálisan benyújtó Kocsis Máté fideszes frakcióvezető homályosan fogalmazott: „A kérelem indoka a koronavírus gazdasági hatásaival kapcsolatos európai uniós gazdasági intézkedésekről szóló határozati javaslat mielőbbi megtárgyalásához és elfogadásához fűződő társadalmi érdek.” Miért is kell a parlamentnek határozatot hoznia, mielőtt Orbán elutazik az uniós csúcsra? A kép nemsokára kitisztult: a miniszterelnöknek nem tetszik, hogy a pénzek kifizetését többen jogállami kritériumokhoz kötnék. Kell valami extra legitimáció, hogy azt mondhassa: de hiszen a magyar nép, illetve a fölényes többséggel demokratikusan megválasztott népképviselet sem akarja, ő nem tehet mást, mint hogy kifejezi a népakaratot...
Mitrovits Miklós: Világok harca
Lengyelország elnököt választott
Kardos Julianna: Academia Nova
– az illegitim legitim
– az illegitim legitim
Kovács Zoltán: A politikai cuccos
Kenesei István: Vonzalmak, választások
Marosán György: A Z generáció találkozása a sokkarú rablóval
Molnár Erzsébet: Varázsdohány
Földi Bence: Csatát nyertek a sziúk 2020-ban
Történelmi nap – ezt a címet adta az Indian Country Today amerikai őslakos portál azon cikkének, amelyben hírt adott arról, hogy le kell állítani az olajszállítást a Dakota Access Pipeline-on (Dakota Hozzáférés Olajvezeték, DAPL). De kezdjük az alapokkal: mi is ez a DAPL, és mi bajuk van vele az indiánoknak?...
Jael Hubert: Palintől Trumpig
Hogyan rombolta le az amerikai populizmus a Republikánus Pártot?
Steve Schmidt egész életében konzervatív volt, és a Republikánus Párt korifeusa. 2008-ban ő irányította a Barack Obamával szemben végül is alulmaradt John McCain elnökválasztási kampányát. John McCain biztos esélyesnek látszott a jelölő párt szemszögéből, politikai pályája három és fél évtizeden ívelt át (négy évig volt a szövetségi Képviselőház tagja, harmincegyig szenátor). A szilárd republikánus bástyát, Arizona államot képviselte. A pártja lelkesen támogatta. Nemcsak hosszú közszolgálat állt mögötte, hanem hat évig volt hadifogoly Vietnámban, és általános tisztelet övezte, amiért nem egyezett bele, hogy az észak-vietnámiak – minthogy tengernagy volt az apja – az Egyesült Államok iránti békítő gesztusként elengedjék. Azt mondta fogvatartóinak, hogy amíg fogolytársait nem engedik haza, nem élhet vissza a családi kapcsolatából fakadó előnnyel. Politikusként megkapta a „maverick”, azaz különc, feketebárány címkét, mert gyakran kiszavazott a pártjából...
Debreczeni József: Antall nem akart „keresztény Magyarországot”!
Aczél Géza: Egy öreg kibic naplójából
Tamás Ervin: A fülbevalóktól az agyi relékig
Huszár Ágnes: Gyekiczki András
(1958–2020)
Hegyi Iván: Sós, te édes
Szabó Levente: Van átjárás
Nagy Tamás építész (1951–2020)
V I S S Z H A N G
Domány András: Semjén? Ugyan már!
Szilasi György: „Ne tartóztass engem”
Victor András: Megszentségtelenítés
Csuhai István, Grecsó Krisztián: Szerkesztői üzenetek
P Á R A T L A N
KL: ILLIBERÁLIS
-átkai: MEGKÍSÉRTÉS
-hg-: BESZORULT
Lázár György: SZOMORÚ SZEMEK
aj: DÉJÀ VU
msz: LOMOK
t. j.: NYUGGERIDŐK
A dolgok állása
Beck Tamás: SEGÍTSÉG
pá- ti-: ÁRPÁD-HÁZI HOMOKOZÓ
Huszár Ágnes: SZERECSENY
Lévai Júlia: SAJÁT ASZTAL
(celebrálja Nyerges András): HETI TEXTUS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.