Szerző: SARKADI ZSOLT
2020.07.25.
2020. július 21-én korszak zárult le a magyar történelemben. A rendszerváltás után kiépülő szabad nyilvánosság már évek óta csak árnyéka volt önmagának, de eddig legalább egy kicsit hasonlított egy normális ország nyilvánosságához. Ezt a korszakot zárta le az, hogy az Origo és a Népszabadság után az Indexet is bezúzta a hatalom. Péntek este több ezren tüntettek emiatt a Momentum és más ellenzéki pártok által szervezett eseményen, de az, hogy a nyár közepén ilyen sok ember mozdult meg, nem a magyar ellenzék érdeme, hanem az Index újságíróié.
Dull Szabolcs főszerkesztő távozásakor azt mondta kollégáinak:
„Ne hallgassunk!”
Az indexesek pedig nem hallgattak: egy nappal a főszerkesztő menesztése után csaknem a teljes szerkesztőség beadta a felmondását. Ha ez nem így történik, ha Dull nem jelzi nyilvánosan, hogy az Index függetlensége veszélyben van, ha nem megy el a falig, és ha a szerkesztőség nem követi egységesen a főszerkesztőt, akkor csak elenyészően kevesen értették volna meg, hogy az Indexet két vállra fektették a Fidesz intézői. Az, hogy erről az ügyről tudomást szerzett az ország, az indexesek bátorsága miatt van, amiatt, hogy hajlandóak voltak a megélhetésüket kockáztatni a koronavírus és a világgazdasági összeomlás árnyékában azért, hogy megmutassák a valóságot annak, aki figyel.
Amennyire szövevényes és bonyolult ez a történet, annál meglepőbb, milyen sokan értették meg. A pénteki tüntetésen a nem túl tüntetésbarát időjárás, a vakációidőszak és a koronavírus-veszély ellenére tüntetésen rég nem látott méretű tömeg jött össze, és többen oda is mentek az indexesekhez megköszönni a bátorságukat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.