ÁLL, ÜL, FEKSZIK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2020.07.10.

Baljós hangulatú éjszakákon, amikor a macska hátán a szőr az égnek áll, és amikor a kutyák pánikba esve nyüszítenek, sötét árny suhan át a Kossuth téren, megközelíti az Országházat, majd eltűnik, mintha a föld nyelte volna el. A környékbeliek eleinte féltek tőle, de mostanra megkedvelték, sőt némelyik a vendégeinek is megmutatja, persze csak azoknak, akikről tudható, hogy az éji sötétben lopakodó honatya látványa az ő lelküket is ujjongó örömmel hatja át. Nemcsak azért, mert a fantom a legnagyobb magyar rénszarvasvadász, hanem főképp azért, mert ő az első számú éjszakai törvényhozó, aki az ily hideglelős éji órán a szó legszorosabb értelmében törvényt hoz, mármint be a Házba. Éjnek évadján hozta egyebek közt azt a jogszabályt, amely a kulturális szféra húszezer munkavállalóját fosztotta meg a közalkalmazotti státusztól, éjjel azt is, amelyik a Liget szétbarmolásáról rendelkezik, és persze ezt a mostanit is, amely az önmagát „Színház- és Filmművészeti Egyetem” (a továbbiakban SZFE) néven illegető liberális bűntanya kiherélésének tárgyában a magyar nép megfellebbezhetetlen akaratát nyilvánítja ki.

Persze az a sajnálatos tény, hogy az SZFE bűntanya, s ami még rosszabb, liberális, sokak számára még mindig nem kézenfekvő, noha egyébként világos, mint a Nap. A Kádár-rendszer második felében a Zsámbéki, Babarczy, Ascher és társaik által működtetett kaposvári színház állandóan a rendszer zsanérjait feszegette, utána pedig ugyanez a garnitúra a Színház- és Filmművészeti Főiskolát kaparintotta meg. Mármost ahhoz kétség nem fér, hogy aki a létező szocializmusnak nem derék katonája, hanem ellenfele volt, az a jelenben nemzeti kormányunk rosszakarójaként, sőt árulójaként létezik tovább. A Kádár-korban a tűrt kategóriába sorolták, most a tűrhetetlenek közé tartozik. Legjobbjaink ezt korábban is tudták, és sohase rejtették véka alá. Kerényi Imre és Vidnyánszky Attila 2013 áprilisában a Belvárosi Polgári Szalon közönsége előtt beszélgetett egymással, és közben fontos polgári észrevételekkel örvendeztették meg a nagyérdeműt. Úgy elvenném ennek az egyetemnek a pénzét, mint a nyavalya, aztán csináljanak, amit akarnak, vázolta föl Kerényi a nemzeti kultúrpolitika ide vágó elképzeléseit, amelyek teljes körű megvalósulását ő már sajnos nem érhette meg. Mellesleg ekkor mondta azt is, hogy Vidnyánszky „meg fogja csinálni azt a Nemzeti Színházat, ami ugyanúgy sikeres lesz, mint az Alföldié, csak nem a buzikról fog szólni, hanem a szerelemről, meg a barátságról, meg a hűségről”. Vidnyánszky javára írandó, hogy ettől a stílustól később finoman, de egyértelműen elhatárolta magát, a lényeg azonban az, hogy a Belvárosi Polgári Szalonban és minden további alkalommal újabb és újabb hátszelet kapott az az agitprop célokra jól használható sejtés, amely szerint a színházi élet és főleg a színészképzés a legkülönfélébb impudens romlottságok táptalaja. Tovább erősítették mindezt a #metoo sorozat nemzetközi sikerei, függetlenül attól, hogy az SZFE berkeiben semmi ehhez hasonló nem fordult elő. Előfordult viszont Gothár. 79-től 92-ig a kaposvári színház főrendezője, 02 és 19 között az SZFE tanára, a többit tudjuk. Ha ő kimegy a Margitszigetre, a Boldogasszony-zárda romterülete azon nyomban a Sátán kéjbarlangjává züllik, úgy is marad, a magyar színészképzés fellegváráról tehát jobb, ha nem is beszélünk. Az erre érzékenyek állítólag már Vecsésnél megszimatolják a kénkőszagot.

Mindebből ne következtessünk arra, hogy apostoli kormányzatunk részéről az SZFE kinyuvasztása csupán kurta nyáresti élvezkedés, amiből pont tizenkettő egy tucat...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/28. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/28. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)