AKINEK VAN

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2020.07.24.

...Vezérünk most úgy ünnepli magát, mint Fabius Maximus a Hannibál fölött aratott győzelmet követően, csak persze annál kissé zajosabban. Oka van rá, hiszen Portfolio becslései szerint a 2014–2020-as uniós ciklusban kapott 39 milliárd euróhoz képest a most következő időszakban akár 52,8 milliárd eurót is besöpörhetünk. Ez így harmincöt százalékos növekedés volna, amiből akár ötvenhat százalék is lehet, a részleteket lásd a portfolio.hu megfelelő oldalain. Így is, úgy is roppant sok pénz, de nyilván nem ingyen adják, ki kellett érdemelni. A megállapodás 57. pontjában van egy kitétel az olyan tagállamokra vonatkozóan, ahol a lakosság több mint egyharmada az uniós fejlettségi szint ötven százaléka alatti régiókban él, azaz nyomorog. Magyarország értelemszerűen ezen tagállamok közé tartozik, ami nekünk most hárommilliárd eurónyi pluszt jelent. Kinek köszönhetjük? Nyilván vezérünknek, aki a nép kétharmadát bölcs előrelátással a nyomorba taszajtotta, és ennek eredményeképp most jó nagyot kaszál. Természetesen a hárommilliárdból a nyomorgóknak egy fillér se jut, oda kell annak kerülnie, ahol értő módon kezelik és fialtatják, a nemzeti nagytőkéhez. Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van, Máté 13.12, tessék a Bibliát szorgalmasan olvasgatni, igen tartalmas szöveg.

Mindent egybevetve a vak is látja, hogy diadalról diadalra hágunk, újabb és újabb győzelmeket aratva az ellenségeinken, akik egyébként a szövetségeseink, megfigyelőképességük pedig szerénynek mondható, így aztán vereségeik hosszú láncolatáról fogalmuk sincs. Mi azonban ne legyünk olyanok, mint ők, hanem vegyük észre, hogy vezérünk brüsszeli fellépése az egyik aspektusában politika ugyan, a másikban viszont médiashow, és mint ilyen, sajnos megbukott. Kár érte, volt benne nóvum. Minékünk senkinek a koszos kölcsönpénze nem kell, szögeztük le az elején, ünneprontók lenni mégse akarunk. Nyitva a csomagtartónk, abba lehet a zsozsót bepakolni. De csakis annyit, amennyi nekünk jár, egy centtel se kevesebbet, és azt is örökbe. Pofázás pedig nincs. Ki volt ez találva profi módon, a média formátumos szereplőit pedig Isten is megsegíti. Most például jött Mark Rutte, és szorgosan adogatta vezérünknek a labdákat, ő pedig nemcsak rutinból csapta le őket, hanem úgy, hogy közben saját égbe szökő csúcsai fölé emelkedett. Kiállt a kamerák elé, és előadta, hogy Európában a jogállamiságot illetően teljes konszenzus van, amely ország ezt nem hajlandó elfogadni, annak az uniót késedelem nélkül el kell hagynia. Ember nincs a földön, akinek ezt hallva a torkán ne akadna a mócsing, mondtuk volna öt évvel ezelőtt, de hát a világ, ha akarjuk, ha nem, változik. Megy a sorozat, a publikum imádja, nézettség az egekben, aztán egy éjszaka alatt megunják. Előző este még oda voltak érte, másnap meg már a kutyának se kell. Így megy ez, nincs mit tenni, az érző szív viszont sajog. Rutte és Macron gyakorlatilag elvitte az előadást, vezérünknek pedig, noha ő az egész világsajtót szokta volt néhány mondattal elborzasztani, ezúttal jóformán semmi se maradt. A részvevők ahelyett, hogy az ő dadaizmusba hajló politikai tézisei fölött szörnyülködtek volna, most nyavalyás euró-százmilliárdokon vitatkoztak, ami részint méltatlan, részint pedig meg se magyarázható.

Lőrinc barát mindeközben mosolyogva gazdagodik.

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/30. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/30. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)