AKÁRMI IS LESZ A VÉGE, AZ INDEXESEK OKOSAN LÉPTEK

MÉRCE
Szerző: SZŰCS ZOLTÁN GÁBOR
2020.07.27.

...Mindez az Index-ügy kapcsán jutott eszembe, mert ennek az ügynek egyszerre két elviselhetetlen része is van: az egyik kétségkívül az a tragédia, ami a magyar nyilvánosság zászlóshajójával, milliók napi olvasmányával, a magyar kapitalizmus kevés valódi sikertörténetének egyikével, s a mögötte álló mintegy 90 szakemberrel történik, a másik viszont az álnaiv (cinikus), emberi együttérzésre képtelen, minden morális érzéket nélkülöző kommentárok áradása, ami részben a politikai trollok tömeges mozgósításának, részben az örök Besserwissereknek köszönhető, akik fáradhatatlanul próbálják kimagyarázni a kimagyarázhatatlant, összezavarni a teljesen egyszerűt, elterelni a szót mellékes dolgokra. Pedig annyira nem bonyolult ügy ez, és igazán nem mondható, hogy derült égből villámcsapásszerűen érte volna a nyilvánosságot Dull főszerkesztő kirúgása, a szerkesztőség kollektív felmondása, és hogy mindezek mögött a NER évtizedes kitartó erőfeszítései vannak.

A NER és a média közötti kapcsolat is könnyen átlátható. A Simicska-média sorsa 2014 és 2018 után, a megyei lapok, a közmédia, az Origo, a Népszabadság története is közismertek. Lehetett persze úgy élni az elmúlt tíz évben, hogy mindezek az információk gondosan elkerülték a politikával amúgy foglalkozó ember figyelmét, de biztosan nem lehetett könnyű és kifejezetten meg kellett érte dolgozni. És persze nyilván sokat segít az empátia és a morális iránytű hiánya is abban, hogy valaki ezt a maga módján ennyire egyszerű helyzetet félremagyarázni próbálja.

Nem is akarok sok szót vesztegetni a nyilvánvalóra. Akit a háttér érdekel és tisztességes helyzetelemzést akarnak olvasni, találnak bőven olvasnivalót a Mércén, a 444-en. Én személy szerint a Diétás Magyar Múzsa Nem jó, nem is tragikus című írását is nagyon találónak tartom. Mindössze két kérdésre szeretnék röviden kitérni, mert őszintén szólva ezek nyomasztanak a leginkább. Az egyik az, hogy racionális lépés volt-e az indexesek részéről a kollektív felmondás, vagy csak egy emberileg érthető, üres heroikus gesztus? A másik pedig, hogy ez volt-e a legjobb választható megoldás?

ITT OLVASHATÓ