Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2020.07.17.
Van egy párt a magyar parlamentben, amelyiknek kétharmados többsége van. (Hogy egyik képviselőjük múlt heti sajnálatos halála miként változtatja az arányokat, arra nem térek ki, mert a lényeget nem befolyásolja, és kegyeleti meggondolások miatt sem.) Ez párt egy vele szövetséges, csatolt fájlként funkcionáló másik párttal arra kapott a legutóbbi választáson felhatalmazást, hogy kormányozzon. Ez a politikai formáció – Fidesz–KDNP – kormányoz is, tevékenységének tartalma legfőképpen egy olyan erős és megbízható vazallusi réteg kiépítése, amelyiknek morális megfontolásai nincsenek, egyetlen céljuk, hogy a közös pénzből – legyen az állami vagy uniós eredetű – minél nagyobbat hasítsanak, és minél nagyobb bukszával távozzanak a hűbérúr pénztárától. A vazallusi rendszer lényegéből adódóan ezt a pénzt a továbbiakban ő osztja majd szét saját alárendeltjeinek, mondjuk úgy, saját vazallusainak. És ez a folyamat megy a társadalom egyre mélyebb rétegeibe, ilyenformán a struktúra egyes eleme egyszerre lesz hűbérúr és vazallus is, mígnem az utolsó körben az alamizsna már nem osztható tovább, ezen a szinten a vazallus már csak vazallus.
Ez a magyar pályázati rendszer lényege. Aki ebből kimarad, aki nem áll be ebbe a környezetbe, mert kifordul a gyomra, vagy mert nem is hívták, azok a társadalom azon tagjai, akik a spártai helótákéhoz hasonló életet éltek, amennyiben nem voltak rabszolgák, de kimaradtak a minden szabad embert megillető jogok egy részéből. Belátom, ez kicsit sarkos, de talán jól érzékelteti a magyar valóságot.
A rendszer lényegéből fakadóan természetesen a végletekig korrupt, hiszen szűk hatalmi és kormányzati réteg személyes kapcsolatain nyugszik, de legalább ennyire erős kötőelem a korrupció. A kettő együtt, mint József Attila írta száz éve, mint korom száll, „s lerakódik, mint a guanó, keményen, vastagon. Lelkünkre így ül ez a kor.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.