Szerző: HEGYI GYULA
2020.07.27.
79 éves korában elhunyt Kósáné Kovács Magda pedagógus, szakszervezeti vezető, MSZP-s, majd DK-s politikus, aki a Bokros-csomag elfogadásáig, 1994 és 1995 között munkaügyi miniszter volt.
Kósáné, ahogy hivatalosan nevezték, és Magda, ahogy nagyon széles körben mindenki ismerte, a rendszerváltás egyik karakteres politikusa volt. Nem női kvótán lett politikus, az érett Kádár-rendszerben és a fiatal demokráciában végigjárta a politikussá válás grádicsait. Magyar-francia szakos tanárként kezdte, Petőfi-kutatónak is készült, akadémiai intézetnek külsőzött. Aztán előbb a tanítás mellett, majd ahelyett párt- és szakszervezeti funkcionárius lett belőle. Sok ilyen élet volt, és a legtöbbje ki is fulladt az államszocializmus bukásával.
Őt nem törte meg a „bukás”, elfogadta a fordulatot, és politikusi pályája a demokráciában teljesedett ki. Jelentős része volt az MSZP megalakulásában, parlamenti, majd kormánypártként való elfogadtatásában. Az Antall-kormány idején igazi parlamenti debattőr lett, a Horn-kabinetben pedig munkaügyi miniszterként próbált érvényesíteni valamit a rendszerváltozás szociális ígéreteiből.
Amikor falakba ütközött, önként, lelkiismeretét követve lemondott miniszteri tisztségéről, amit azóta sem sokan tettek meg.
Az MSZP 1998-as veresége után jórészt ő rázta egybe a széthullani készülő pártot, és juttatta el odáig, hogy 2002-ben legyőzhesse Orbán Viktort. Pályája lemenő ágát is ő maga tervezte meg. 2004-ben az Európai Parlament képviselője lett. Bár biztos befutó hellyel kapacitálták a folytatásra, 2009-ben nem indult újra az EP-választásokon. Utolsó, még aktív éveiben a fiatal politikusjelöltek képzésével foglalkozott, és átlépett Gyurcsány Ferenc pártjába.
Én a rendszerváltó Magyar Hírlap újságírójaként találkoztam vele először. Akkor még szakszervezeti vezető volt, és a művelődési házaik megmentéséről szerette volna meggyőzni rajtam keresztül az akkori csúcsliberális lap olvasóit. Egy funkcihoz mentem be és egy értelmes, rokonszenves asszonytól jöttem ki, aki
pontosan értette, hogy a letűnő rendszerből csak annak szociális és kulturális értékeit szabad megőrizni.
Nem ő tehet róla, hogy végül pontosan fordítva történt, ezek az értékek tűntek el és a diktatórikus szellem szivárgott vissza. Ellenzéki képviselőként fiatal újságírókat gyűjtött maga mellé, nem a hivatalában, hanem laza sörözések formájában. Miniszterként kemény volt és határozott, de Horn Gyula akaratába az ő bicskája is beletört...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.