Szerző: SZÉNÁSI SÁNDOR
2020.07.08.
A fent jelzett növényt frissen sült állapotában szokták hajigálni, dobálni, hátha hűl a levegőben, és nem éget majd annyira, amikor a tenyérhez ér. A nemi identitás mássága is ilyesféle dolog, nem véletlen, hogy a kinos, nehezen feloldható problémákra az angol nyelv pont ezt a kifejezést használja. Nádasdy Ádám költő, iró, műforditó meleg férfiak történeteiből összeálló novellakötetet adott ki „A szakállas Neptun” cimmel, nyilván nem csak melegeknek, és nyilván görcsoldó, toleranciát teremtő szándékkal is.
Évekkel ezelőtt történt, de nem felejtettem el. A Klubrádió reggeli műsorában Nádasdy Ádám volt a vendég, a beszélgetésünk pedig egészen szürreális, nem evilági, úgy értem, nem egészen a mi országunk tűrésküszöbéhez volt szabva. Gátlások és tabu nélküli folyt a szó a melegekről, előitéletekről, és egészen természetesnek tűnt, hogy Ádám párszor kedélyesen „ öreg buziként” emlékezett meg magáról. Felszabaditó volt. Egy kolleganőm azóta is emlegeti a műsort, azt mondja, nem hitt a fülének.
Liberálisnak, elfogadónak lenni könnyű és kellemes, gondoltam akkor, az ember egyszerűen félretolja a konvenciókat és annyi. Most, hogy elolvastam Nádasdy Ádám novelláskötetét, tudom, hogy csak mások konvencióit toltam félre, a sajátjaimat nem, mert nem is tudtam róluk. Konkrétan a melegszerelem testi oldalával való szembenézésről beszélek. Ez a kötet elejére jellemzőbb inkább, mindenesetre meg kellett küzdenem némi feszélyezettséggel: nem, ne hazudjunk, nemcsak zavart, de taszitott is a fiúk egymáson való motozása, pedig hát hol vannak ezek az irások a hetero irodalom mára bevett erotikájától? De ami eltérő, ami más, azt a saját valóságánál nagyobbnak érezzük, vagyis veszélyesnek, a hamis optika mindig igy szül türelmetlenséget és félelmet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.