Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2020.07.20.
New Jerseyben minden magyar rendezvényen megjelent egy termetes asszonyság, talpig piros-fehér-zöldben. Nem múlhatott el Magyar Nap, vagy bármilyen nagyobb magyar esemény nélküle. Ha jól emlékszem, nem is New Jerseyben lakott, hanem Pennsylvániából járt át. Hatalmas Hungary feliratú pólójában megszégyenített bennünket. Azt gondoltuk, hogy egy lelkes szimpatizánsa Magyarországnak. Volt ugyanis egy jól látható különbség közte és az átlagmagyar között. A hölgy bőrszíne fekete volt. Addig emésztett a kíváncsiság, hogy miért lett ez a fekete asszony ekkora szerelmese Magyarországnak, hogy egyszer megkérdeztem tőle. A válasza meglepett: – Azért, mert magyar vagyok – mondta.
Próbáltam leplezni a meglepetésemet, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy tekintélyes fekete asszonyság magyarnak mondja magát. Azért nem tudtam túljárni az eszén, mosolygott, és azt mondta: az apja magyar volt, az édesanyja afrikai amerikai. Az édesanyja bőre színét örökölte. Édesapja nevét is mondta, amit elfelejtettem azóta, de a leghétköznapibb magyar név, valamilyen István, ha jól emlékszem. A hölgy nem beszélt magyarul, mint a legtöbb második generációs amerikai magyar, de szeretett volna megtanulni. Néhány szavas szókincsét azonnal elő is adta. Majd elmondta hogy ő mennyire büszke magyar és élete legnagyobb vágya, hogy egyszer Magyarországra látogasson, és átölelje magyar testvéreit ezzel az ő nagy szeretetével. Visszafogtam magam, hogy óvjam ettől. De addig jó, amíg Amerikából lángol a haza iránti szerelme.
Ez a fekete magyar nő jutott eszembe, amikor a közösségi médiában találkoztam a magyarországi büszke magyarok véleményével az amerikai feketék antirasszista mozgalmával kapcsolatban. Nem hinném, hogy a fekete magyar hölgy azonos véleményen lenne, és osztaná azt az antiliberális álláspontot, amit a büszke magyar keresztény-nemzeti közönség vall. Nem lenne ismeretlen számára, mert az nagyjából azonos a büszke amerikai fehér keresztény közönség ezzel kapcsolatos álláspontjával. Fehér keresztény hívek templomaiban az a legkevesebb és legenyhébb elutasítása az amerikai antirasszista mozgalomnak, hogy büszkén hirdetik: “All Lives Matter”. “Minden élet számít.”
Ez válasz a George Floyd meggyilkolásával felerősödött antirasszista mozgalom elnevezésére, miszerint “Black Lives Matter”, amit tartalmilag úgy fordíthatnánk, hogy “a feketék élete (is) számít”. Az “All Lives Matter” transzparensek hamis, álságos üzenetet hordoznak, mert természetes az, hogy minden élet számít. Ez azonban a feketék életével szembeni támadások relativizálását jelenti. Nem minden élet van veszélyben, hanem a feketék élete. Ezért mondja a mozgalom jelszava, hogy a feketék élete (is) számít, nem azért, mert más életek nem számítanak. Amikor a fehér keresztények a feketékkel szemben “minden élet” fontosságára hívják fel a figyelmet, valójában a feketék élete elleni támadásokat jelentéktelenítik és relativizálják...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.