Szerző: Határátkelő / Hanna
2020.06.07.
Hanna számára például az elmúlt két hét azzal telt, hogy visszataláljon önmagához. Terápiának a jövés-menést választotta, mondván, minél több dolog történik vele, minél több inger éri, annál jobban van - írta Hanna, aki nem feltétlenül csak a korlátozások végére gondolt ezzel.
„A családtól visszaköltözve beindult az életem. Ismerősnél jártam látogatóban. Nagyon kellett a lelkemnek, hogy elugorhassak hozzájuk, s beszélgessünk. Kelet-Londonba rollerrel mentem ki, 2 óra 20 perc alatt összejött a túra.
A Tower hídon át, a Temzét követve, Canary Wharf mellett elhaladva amúgy faja szép London tárult elém ismét. Kellett az a kis mozgás, városnézéssel egybekötve.
Greenwich park piknikre május utolsó hétfőjén ugrottam ki. Brutál döntés volt. A DLR elég szépen megtelt, a parkhoz közeledve pedig zéró távolságtartás és tömegnyomor fogadott. Na, mondtam magamnak, ha most nem kapom el a vírust, akkor sosem. Az emberek rajzása elképesztő volt.
A karantén szabályokat rengeteg megszegték. A csoportos piknik kerülése, egymástól távol ülés a pléden, még csak véletlen sem sikerült nagyon sokaknak. Hozzám közel például lengyelek piknikeztek vagy nyolcan. Hát biztos nem egy háztartásból. (...)
Egy héttel később Hampstead Heath-re húzott szívem. A parkerdőben mindig akad valami új, amit felfedezek és a fák pozitív energiája gyógyítja a lelket.
A kilátás a Parliament Hillről pedig csodálatos.
Nyugodtam kiültem a dombra, néztem az elhaladó embereket, figyeltem a zajokat, hallgattam beszélgetéseket körülöttem. A jelenben próbáltam lenni és levegőből nagyokat szippantva „tisztultam”.
Csak ott létezni és nézni ki a fejemben 2 órán át a fűben, legjobb dolog, ami csak történhetett velem.”
A teljes posztot rengeteg képpel itt találjátok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.