VÁSÁRHELYI MÁRIA AZ INDEX BESZÁNTÁSÁRÓL: A FOLYAMAT VÉGÉN CSAK ROMOKAT HAGYNAK ORBÁNÉK

HÍRKLIKK
Szerző: HARKAI PÉTER
2020.06.24.

Hiába szörnyülködünk az úgynevezett közmédia lakáj-mivoltán és szakmai pöcegödrén, bármennyire is abszurd a kormánymédia nívója és etikai mélysége, ami most éppen az Index hírportállal történik, egy tudatos pusztítás része. Az események hátteréről Vásárhelyi Mária szociológus, médiakutató véleményét kértük, aki mindebben nem lát semmi meglepőt – minden a modern diktatúrák tematikája szerint zajlik ma Magyarországon.

Miként definiálná az Index körül kialakult éleslövészetet: mindössze egy szimplán belterjes médiatörténeti esemény vagy egy tudatos politikai megszállás tanúi vagyunk?

Mindez nem egyszerű történet, sokkal inkább egy súlyos és tudatos érvágás, talán az utolsó, ami még nagyon széles réteget érint.

Önt meglepi mindez?

A legkevésbé sem. Egyrészt azért nem tartom meglepőnek, mert tudjuk, hogy az Index tulajdonosai már jó ideje kormánypárti mamelukok, lényegében politikai végrehajtók, nyilván nem véletlenül szerezték meg már évekkel ezelőtt a lap meghatározó tulajdonrészét. A mostani csonkolás végrehajtója az a Vaszily Miklós, aki korábban már a TV2-nél, az Origo-nál és az állami televíziónál is elvégezte a hóhérmunkát.

Miként értékeli – marad-e bármi ennek a folyamatnak a végén, egyáltalán van-e vége mindennek a médiatarolásnak, amit a kormány részéről tapasztalunk hosszú évek óta?

Végcélja is van, értelme is van – természetesen az ő szempontjukból. Ez a vérengzés annak a folyamatnak a része, ami minden kormánykritikus hangot, véleményt, orgánumot, nagy olvasottságú, széles közönségréteget vonzó médiumot tönkre tesz, eltakarít az útból. A modern diktatúrák sajátossága az, hogy meghagynak néhány marginális orgánumot, hogy felmutathassák az ellentétes vélemények létét is, de igazából az összes, széles tömegek számára szóló médium ma már a Fidesz kezén van. Az egyetlen még, ami nem, az az RTL Klub, de ez egy kereskedelmi csatorna, aminek nem a közvélemény tájékoztatása az elsődleges feladata, bár a hírműsoraiban korrekten megfelel ennek az elvárásnak.

Ma már az sem mellékes, hogy relatíve nagy nézettség mellett, legalább naponta 15 percig kritizálni lehet a kormányt.

De ezt azért nem nevezném a demokratikus nyilvánosság csúcsának. Ez minden modern diktatúrára jellemző, hogy mutatóban meghagynak egy-egy kritikus felületet, de a szavazóik és akiket meg akarnak nyerni, nyilván nem innen tájékozódnak. Maradt néhány lap, egy rádió, televízió már érdemben nem is említhető...

ITT OLVASHATÓ