Szerző: VÁRHEGYI ÉVA
2020.06.19.
A magyar kormány általánosságban meglehetősen szűkmarkúan bánik a koronavírus okozta járvány gazdasági kárvallottaival. Tartja magát a „munkaalapú” társadalomról vallott nézeteihez, és e rendkívüli helyzetben sem nyújt alanyi jogon támogatást a megélhetési forrásukat elvesztő családoknak, beleértve az iskolai bezárások miatt megfelelő táplálkozásuktól megfosztott gyerekeket és a bejelentett munkával korábban sem rendelkező felnőtteket. A munkahelyüket elvesztő tömegekkel sem nagyvonalú, hiszen most sem hosszabbította meg az álláskeresési támogatás példátlanul rövid, három hónapos időtartamát. A kormányfő, miként a médiában sulykolt önreklámjából is kitűnik („annyi munkahelyet teremtünk, amennyit a járvány elpusztít”), nem annyira a munkahelyek megőrzésére törekszik, mint inkább arra, hogy, mintegy a jövő mérnökeként, saját tetszése szerint újraszabja a magyar gazdaság válság utáni szerkezetét. 40 év központilag vezérelt tervgazdasági múlt ismeretében nem hihetjük, hogy bármi jó kisülhet egy akarnok politikus kívánalmaiból, még ha nem a „vas és acél országát” építené is vissza.
A magyar kormány fukarságát a makrogazdasági számok is jelzik. Oblath Gábor a frissen benyújtott konvergenciaprogramok alapján megvizsgálta, hogy az Európai Unióban mennyire eltökéltek a kormányok a válság okozta keresletcsökkenés ellensúlyozásában (Magyar konvergenciaprogram: meghökkentő előrejelzés, elégtelen költségvetési reagálás. Portfolio.hu, 2020. május 14.). Ebből kiderül, hogy a magyar kormány alig két százalékponttal rontaná az idei GDP-arányos államháztartási egyenleget, miközben más országok ennél jóval nagyobb (4–12 százalékpontos egyenlegromlással számoló) erőfeszítéseket tesznek a válság enyhítése érdekében. Vagyis annak ellenére, hogy az Európai Bizottság időlegesen eltörölte a kormányok kezét gúzsba kötő deficitplafont, Orbán Viktor továbbra is fontosabbnak tartja a költségvetési fegyelmet a társadalmi károk mérséklésénél.
A válságban is megőrzött költségvetési szigor alól azonban kivételt képeznek azok a kiemelt beruházási programok, illetve azok az ágazatok, amelyekben szép számmal érintettek a kormányfőhöz kötődő személyek vállalkozásai. A magyar kormány az elmúlt három hónapban több olyan beruházásról is döntött, amelyeknek semmi közük nincs a mostani válsághoz. Vajon miért volt sürgős éppen a járvány kellős közepén aláírni a Budapest–Belgrád vasútvonal hitelszerződését, amely utat nyit annak a gigaberuházásnak, amelynek a kivitelezésében a Mészáros család vastagon érdekelt? És miért kell kiemelt kormányzati beruházásként kezelni a Mafilm fóti stúdiótelepének bővítését?
Az nem vitatható ugyan, hogy a turizmust különösen súlyosan érinti a járvány, de az már megkérdőjelezhető, hogy a munkájukat ideiglenesen elvesztő dolgozóik adókedvezményein és bérkompenzációján túl miért kellene beruházási támogatásokkal segíteni annak az ágazatnak a vállalkozásait, amelyek piaci alapon is talpra állhatnak majd, ha a járvány csillapodtával újból lesz elégséges kereslet a szolgáltatásaik iránt. A grandiózusságra aligha találunk más magyarázatot, mint hogy a kormányfő családi, baráti és üzleti köre is vastagon érdekelt benne. A Kisfaludy-program első ütemében a „nagy kapacitású meglévő szállodák fejlesztése és új szállodák létesítése” céljából a Magyar Turisztikai Ügynökség által meghirdetett pályázat nyertesei 83 milliárd forint összértékben kaptak állami támogatást; a pénzösszeg fele a NER-hez szorosan kötődő vállalkozást gyarapított. Amint a 24.hu is beszámolt róla, a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Hunguest Hotels szállodalánc 17,7 milliárd forint ingyenpénzt kapott 14 vidéki szállodájának felújítására. Az ő és Tiborcz István által megszerzett, majd nemrég baráti körben továbbpasszolt Appeninn ingatlancég két leányvállalata együttesen 12 milliárd forintos támogatáshoz jutott a balatonvilágosi Club Aliga és a balatonfüredi vitorlásközpont fejlesztésére. Tiborcz egykori üzlettársának cége a keszthelyi Helikon Hotel felújítására kapott 4 milliárd forint támogatást, a Garancsi Istvánhoz, Csányi Sándorhoz és Hernádi Zsolthoz köthető CDHT Hotel Projekt Kft. pedig 8,6 milliárd forintot nyert el a Tihanyi Kastélyszálló és Tréningközpont Hotel megépítésére.
A három tucat, zömmel NER-hez kötődő szállodavállalatnak kiosztott, vissza nem térítendő állami támogatáshoz képest szerénynek látszik a Varga Mihály által a napokban 137 milliárd forint, uniós forrásból biztosított keretösszeggel meghirdetett kamatmentes, ám visszafizetendő hitelprogram, amelyet a több százezer mikro- és kisvállalkozás „technológiai korszerűsítésére” szán a kormány.
A kormány különzsebe
A fenti összeg annak a közel 1500 milliárd forintos keretnek a része, amelyet a kormány különzsebeként működő Magyar Fejlesztési Bank (MFB) és leányvállalatai a korábban elnyert uniós pénzek felhasználásával, illetve átcsoportosításával folyósítanak a vírusválság apropóján indított programjaik keretében. E programok nem csupán a válság miatt bajba jutó vállalatokat segítik, hanem azokat is, amelyek a bajba jutott versenytársak felvásárlása révén kívánnak a magyar gazdaság „újjáépítésében” részt venni.
A 150 milliárd forintos keretösszeggel meghirdetett Versenyképességi Hitelprogramból például nemcsak új beruházásra, hanem vállalatfelvásárlásra (akvizícióra) is kaphatnak állami kezességvállalás mellett egyenként tízmilliárdos kölcsönt az arra érdemes cégek, és nem csupán az idén, de egészen 2022 végéig folyamodhatnak ilyen hitelekért. A válság miatt bajba került vállalkozások felvásárlását az MFB-csoporthoz tartozó Hiventures Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. által biztosított 371 milliárdnyi tőkéből is segítik. Ebből 150 milliárd forint jut az ún. Krízis mentőalapba, amely – a nevével ellentétben – nemcsak a krízist átélő vállalatot segíti meg tőkével, hanem azokat is, amelyek más, tőkére szoruló cégek felvásárlásával, illetve a velük történő fúzióval kívánnak megerősödni. Mint fogalmaznak, a céljuk olyan belföldi vagy külföldi felvásárlási, illetve összeolvadási (M&A) tranzakciók finanszírozása, amelyekben vagy a felvásárló társaság többségi magyar tulajdonban van, vagy az összeolvadás révén létrejövő vállalat többségi tulajdona magyar kézben marad. A program elsősorban a nagyobb méretű cégeket célozza meg, hiszen a nyertesek akár 15 milliárdos tőkéhez is juthatnak, ami a magyar piacon már komolyabb vállalatfelvásárlásokra is módot ad – különösen a válság (és egyes szektorokban az újonnan életbe léptetett különadók) miatt nyomott árak mellett.
Nincs még információ arról, hogy a vállalatfelvásárlásokat, illetve összeolvadásokat ösztökélő állami hitelek és tőkejuttatások mely honi cégeket segítik a piaci terjeszkedésükben. Ám a kormányszervek eddigi, közismerten – a nemzetközi összehasonlító elemzésekben is gyakorta felemlegetett – részrehajló magatartása alapján sejthető, hogy ezekből is bőven kivehetik a részüket a NER-közeli vállalkozások...
ÉLET ÉS IRODALOM 2020/25. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.