Szerző: SEBES GYÖRGY
2020.06.02.
Ön nemrég azt nyilatkozta, hogy Orbán Viktor 2022-ben tarolhat, vagy legalábbis könnyen szerezhet kétharmadot. Ez azt jelenti, hogy realista, vagy pesszimista?
Hosszú távon derűlátó vagyok, de az ilyen járványokból általában az uralmon lévők kerülnek ki győztesen azokban az államokban, ahol tömegdemokrácia van. Feltéve, hogy mutogatják magukat, ahogy Orbán is. Mindenütt ott van, és minden tőle függ. Az autokrata vezetők ezzel mindig jól járnak, mert a választók többsége tájékozatlan és könnyen befolyásolható, számíthatnak az ősi csordaszellemre. A magyar lakosság legszegényebb rétegeit a negatív gazdasági tapasztalataik egyáltalán nem győzik meg arról, hogy ezt a rendszert le kell váltani. A hazai cigányság jelentős része például Orbánra szavaz, akárcsak a közmunkások. Vagy azért, mert nekik a vezér- és az apafigura számít, vagy azért, mert egyszerűen nem mernek mást tenni. Magyarországon pedig ők vannak többségben, és nem az értelmiség vagy az a középosztály, amely a mostani válságban pórul jár.
A rendszerváltás utáni első négy választáson mindig leváltották az előző kormányt, tehát a változást kívánó erők kerekedtek felül. 2002, de főleg 2010 után hova lettek ezek?
1998-ig nem volt egy olyan karizmatikus, az erő-, a tekintély- és a vezérelv eszközeit alkalmazó pártvezér, aki erősebben befolyásolni tudta a többséget. Így hol ide, hol oda szavaztak, mert politikailag azt sem tudták, hogy fiúk-e vagy lányok. Addigra válhatott meghatározóvá egy olyan ember, aki felismerte, hogy a magyar lakosság politikai kultúrája valahol az 1945-ös retardált szinten maradt, megfejelve a pártállami uralom atyáskodó beidegződéseivel. Ez az ember pillanatok alatt meg tudta nyerni magának a tanácstalan, tájékozatlan és elesett rétegeket. Orbán többségét ugyanis nem a hagyományos keresztény középpolgárság alkotja – bár ők is rá szavaznak –, hanem az ő alattuk élők...
Hosszú távon derűlátó vagyok, de az ilyen járványokból általában az uralmon lévők kerülnek ki győztesen azokban az államokban, ahol tömegdemokrácia van. Feltéve, hogy mutogatják magukat, ahogy Orbán is. Mindenütt ott van, és minden tőle függ. Az autokrata vezetők ezzel mindig jól járnak, mert a választók többsége tájékozatlan és könnyen befolyásolható, számíthatnak az ősi csordaszellemre. A magyar lakosság legszegényebb rétegeit a negatív gazdasági tapasztalataik egyáltalán nem győzik meg arról, hogy ezt a rendszert le kell váltani. A hazai cigányság jelentős része például Orbánra szavaz, akárcsak a közmunkások. Vagy azért, mert nekik a vezér- és az apafigura számít, vagy azért, mert egyszerűen nem mernek mást tenni. Magyarországon pedig ők vannak többségben, és nem az értelmiség vagy az a középosztály, amely a mostani válságban pórul jár.
A rendszerváltás utáni első négy választáson mindig leváltották az előző kormányt, tehát a változást kívánó erők kerekedtek felül. 2002, de főleg 2010 után hova lettek ezek?
1998-ig nem volt egy olyan karizmatikus, az erő-, a tekintély- és a vezérelv eszközeit alkalmazó pártvezér, aki erősebben befolyásolni tudta a többséget. Így hol ide, hol oda szavaztak, mert politikailag azt sem tudták, hogy fiúk-e vagy lányok. Addigra válhatott meghatározóvá egy olyan ember, aki felismerte, hogy a magyar lakosság politikai kultúrája valahol az 1945-ös retardált szinten maradt, megfejelve a pártállami uralom atyáskodó beidegződéseivel. Ez az ember pillanatok alatt meg tudta nyerni magának a tanácstalan, tájékozatlan és elesett rétegeket. Orbán többségét ugyanis nem a hagyományos keresztény középpolgárság alkotja – bár ők is rá szavaznak –, hanem az ő alattuk élők...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.