TÖBBET VESZÍTÜNK A JÖVŐ ELVESZTEGETÉSÉVEL, MINT A MÚLTTAL

1000 LEÜTÉS BLOG
Szerző: HaFr
2020.06.06.

Hiába igaz, hogy a jelen megértéséhez szükséges a múlté is, nem azért élünk a világban, hogy értsük a jelent (pontosabban nagyon kevesen engedhetik meg azt a luxust maguknak, hogy pusztán a reflexióért éljenek); hanem azért vagyunk a világban, hogy folyamatosan zajló jelenben alakítsuk a jövőt. A jövő termékeny alakítása ideálisan azon múlik, hogy sikerül-e a múlt megértésének, a jelenbeli tetteinknek, a képességeinknek és a lehetőségeinknek összhangba kerülniük egymással.

A múltbeli veszteségeken nem lehet változtatni, csak megérteni lehet őket, ami feladat is, mert -- pl. az ismert hazai politikai körülmények között -- csaknem minden az ellen hat, hogy jól értsük múlt- és jelenbeli magunkat. A jövőbeni dolgainkat ellenben alakítani tudjuk és minden pillanatban (a megfelelő objektív feltételeken belül) csak rajtunk múlik, milyen lesz. Ha megfelelően működik a képzelőerőnk (amire oktatással, szabadsággal és változatos tehetséggel teszünk szert), akkor pontosan tudjuk, hogy sokkal többet veszíthet minden ma élő ember a jövő elvesztegetésével, mint a múltban. A múltat már nem lehet elveszíteni, hiszen elmúlt. Ami megtörtént benne, azon nem lehet változtatni (leszámítva a hazudozást, a hazug idealizálást és a néha szükséges lelki gyakorlatokat). Még az élete alkonyához érő embernek is többet tartogat a jövő, mint a múlt; egy egész társadalomnak pedig hatványozottan minden (még elérhető) vesztesége a jövőbe tolódik.

Az, hogy Trianonról nem sikerült eddig kialakítani viszonylag konszenzusos tanulságot, baj. De eltörpül ahhoz képest, amekkora baj, ha nem működik a képzelőerőnk, nincs szabadságunk és képességünk a jövő termékeny alakítására. Valamiért -- annak ellenére, hogy ez az egész gondolatmenet triviálisnak tűnik -- népünk nagy részének idegen ez a hozzáállás. Sőt, valójában nagyon kevesek életében elég intenzív az a motiváció, hogy elképzeljék: mi mindenre juthatnának az előbbi három jellemző birtokában (még egyszer: képzelőerő, szabadság, képességek). Az emberek hajlamosak az életüket a jelenhez, még rosszabb esetben a múlthoz mérni, és sokkal többet foglalkoznak a múlttal (a személyes életüktől Trianonig), mint a jövőjükkel. Így amit ma tesznek, azt kevésbé élik meg veszteségesnek, mintha ugyanezt azzal vetnék össze, ami megtehető vagy amilyenné a jövőjüket formálhatnák...

ITT OLVASHATÓ