SOK SZÜLŐ ÚGY ÉRZI, HOGY A JÁRVÁNY IDEJÉN AZ ISKOLA CSERBENHAGYTA A GYEREKEKET

QUBIT
Szerző: BALÁZS ZSUZSANNA
2020.06.19.

Véget ért a COVID-járvány miatt meglehetősen rendhagyóra sikeredett iskolai tanév: a magyar kormány nevében Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár sikeresnek és eredményesnek ítélte a járvány miatt az iskolákban március 16-tól bevezetett távoktatást. Az iskolás korú gyermekeket nevelő szülők egy része azonban ebből a sikertörténetből semmit nem érzékelt. Arról már a karantén első heteiben is részletesen lehetett olvasni, hogy is néz ki a magyar iskolák jó részében az úgynevezett digitális átállás. Sok helyen még a fővárosi intézményekben is annyi történt, hogy a pedagógusok különböző digitális platformokon néhány sorban, vagy emailhez csatolt word- vagy pdf- fájlok formájában kiküldték a feladatokat. Ezeket pedig, tanári bejelentkezés hiányában, az otthon amúgy nem a szabadságukat töltő, hanem a legkülönfélébb munkakörökben home office-ban dolgozó – és többnyire semmiféle pedagógiai szakképesítéssel nem rendelkező – szülőknek kellett nagyon is analóg formában a megtanítaniuk a gyerekeikkel. 

Az optimistábbak eleinte reménykedtek abban, hogy mindez egy-két héten belül megváltozik majd, és a pedagógusok is belerázódnak az új helyzetbe. Bizonyára szép számmal lehettek is, akik előbb-utóbb bele is rázódtak. A Qubit által megkérdezett szülőknek viszont csak a kisebbik részét érte ez a szerencse. A többség inkább arról számolt be, hogy az iskolabezárások elrendelésétől, március közepétől június 2-ig sem ők, sem a gyerekeik nem látták a tanároknak még a színét sem. Ezekben az esetekben a pedagógusok a feladatok kiküldésére és a befotózott megoldások ellenőrzésére korlátozták a munkát. Akadtak, akik magántanárt voltak kénytelenek fogadni, mert a budai általános iskolában, ahová a gyermekeik járnak, a tanárok a karantén kezdete óta nemhogy vasalódeszkával nem zsonglőrködtek, de még egy kósza frontális órát sem tartottak a digitális térben.

Elmondani sem merik az igazat

Az ilyen vagy olyan okokból már alapból hátrányból induló, például sajátos nevelési igényű (SNI-s) tanulók és szüleik közül sokan még inkább értetlenül állhattak a Maruzsa-féle helyzetértékelés előtt. A Qubitnek nyilatkozó szülők túlnyomó többsége szerint gyermekeiket az iskola és a pedagógusok jóformán teljesen hátrahagyták a rendkívüli helyzetben. Bár a körkép nem reprezentatív, a kiragadott példák nemcsak azt érzékeltetik jól, milyen volt valójában a távoktatási sikertörténet Magyarországon, hanem azt is, mennyire tekintik partnernek a szülőket a tanárok, és mennyire transzparens a hazai oktatási intézményekben a kommunikáció tanárok és a szülők között. Az általunk kérdezett hat budapesti szülő közül egyetlen egy vállalta névvel a véleményét, vélhetően azért, mert neki pozitív tapasztalatai voltak. A többiek, mint mondták, azért kérték nevük elhallgatását, mert félnek, hogy végül a gyerekeik látnák kárát annak, hogy a tapasztalataikról beszámoltak...

ITT OLVASHATÓ