Szerző: PETHŐ TIBOR
2020.06.01.
„Erdély egy vizsga volt”
Arra, hogy a sebre miként lehetne olyan gyógyírt találni, ami túllépve a kizárólagosan magyar szempontokon és fájdalmon bevonja a kérdés rendezésébe a Duna-völgyi nemzeteket, már a Horthy-korszakban – amikor a revízió kérdésében érthető módon széles konszenzus uralkodott nálunk – több, az akkori hazai mainstream szemlélettől elütő, kifejezetten marginálisnak tekinthető felelet született. Nem utasították el a revíziót persze azok sem, akik a sérelmeken túllépni kívánó, megbékélést és őszinte barátságot hirdető felfogásukkal „kilógtak a sorból”.
Markáns és „különc” felfogást képviselt például Németh László. Harmincas évekbeli romániai látogatása után többek között ezt írja: „Erdély vizsga volt, s az, hogy nem tudtuk megtartani: levizsgázás, mert Erdélyt nem úgy vették el tőlünk. Mi nem fejeztük be a meghódítást, s mi eresztettük ki a kezünkből, amit meghódítottunk belőle…” Németh úgy véli, vállalni kell kisnemzeti mivoltunkat, meg kell találnunk a kialakult körülményekből fakadó pozitív lehetőségeket, a régi viszonyok restaurálása helyett a közép-európai identitástudat és nyomában az összefogás megteremtésére kell törekednünk: „Cseh, szerb, román, német: ellenség, tanítja a régi patriotizmus, én azonban a Rajnától az orosz határig az etnográfiai és nemzeti sérelmek fölött egy új vállalkozás körvonalait látom, mely testvérré teszi az ellenséges népeket.”
Az esetleges revíziót is e történelmi kiegyezés keretében gondolta el, amely nem csupán területi, hanem sokkal inkább a (határon inneni és túli) magyarság szellemi-kulturális egybefonódása, hiszen „az integer Magyarországnál van egy sokkal szentebb jelszó: az integer magyarság.” Németh persze nem kergetett illúziókat: tisztán látta, hogy a (kelet-) közép-európai megegyezésre egyelőre igen csekély a lehetőség, erre az utódállamok részéről sincs fogadókészség. Ugyanakkor kétkedve fogadja a német közreműködéssel megvalósított területrendezést is: „Mi bármely rész-revízió, ha egész sorsunknak nem vagyunk gazdái többé?” – írta 1940-ben...
Arra, hogy a sebre miként lehetne olyan gyógyírt találni, ami túllépve a kizárólagosan magyar szempontokon és fájdalmon bevonja a kérdés rendezésébe a Duna-völgyi nemzeteket, már a Horthy-korszakban – amikor a revízió kérdésében érthető módon széles konszenzus uralkodott nálunk – több, az akkori hazai mainstream szemlélettől elütő, kifejezetten marginálisnak tekinthető felelet született. Nem utasították el a revíziót persze azok sem, akik a sérelmeken túllépni kívánó, megbékélést és őszinte barátságot hirdető felfogásukkal „kilógtak a sorból”.
Markáns és „különc” felfogást képviselt például Németh László. Harmincas évekbeli romániai látogatása után többek között ezt írja: „Erdély vizsga volt, s az, hogy nem tudtuk megtartani: levizsgázás, mert Erdélyt nem úgy vették el tőlünk. Mi nem fejeztük be a meghódítást, s mi eresztettük ki a kezünkből, amit meghódítottunk belőle…” Németh úgy véli, vállalni kell kisnemzeti mivoltunkat, meg kell találnunk a kialakult körülményekből fakadó pozitív lehetőségeket, a régi viszonyok restaurálása helyett a közép-európai identitástudat és nyomában az összefogás megteremtésére kell törekednünk: „Cseh, szerb, román, német: ellenség, tanítja a régi patriotizmus, én azonban a Rajnától az orosz határig az etnográfiai és nemzeti sérelmek fölött egy új vállalkozás körvonalait látom, mely testvérré teszi az ellenséges népeket.”
Az esetleges revíziót is e történelmi kiegyezés keretében gondolta el, amely nem csupán területi, hanem sokkal inkább a (határon inneni és túli) magyarság szellemi-kulturális egybefonódása, hiszen „az integer Magyarországnál van egy sokkal szentebb jelszó: az integer magyarság.” Németh persze nem kergetett illúziókat: tisztán látta, hogy a (kelet-) közép-európai megegyezésre egyelőre igen csekély a lehetőség, erre az utódállamok részéről sincs fogadókészség. Ugyanakkor kétkedve fogadja a német közreműködéssel megvalósított területrendezést is: „Mi bármely rész-revízió, ha egész sorsunknak nem vagyunk gazdái többé?” – írta 1940-ben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.