2020. június 3., szerda

NEMZETILEG ÖSSZETARTOZNI CSAK NEKIK VAN JOGUK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2020.06.03.


Emelkedett, nyomdafestéket hősiesen tűrő reggelt kívánok kivétel nélkül mindenkinek! Azért az már majdnem mindennek a perverz legalja lenne (mármint ha a NER-nek lenne legalja, de nincs), hogy már a teniszszövetség élére is egy lefokozott kancelláriaminisztert kell kinevezni, ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljön a rezsim. Erőltessük meg magunkat és lássuk be: ideje is volt. Már csak valahogy össze kell vonni a lótenyésztéssel, amihez szintén kiválóan ért a drága Lázár János úr, és akkor nem csak lówellness lesz, hanem lótenisz is. Amúgy valóban nem a legalja ez, hiszen még szóba jöttek olyan nagy nevek is, mint Bánki Erik, a parlament gazdasági bizottságának fideszes elnöke, valamint Tuzson Bence, a Miniszterelnökség közszolgálatért (édesjóistenem, közszolgálat) felelős államtitkára. Gondolom, aki legalább középiskolás fokon tud teniszezni, az már jó. Mindegy, csak politikus legyen és fideszes. Ahol 3,5 milliárdos adósságot fel lehetett halmozni, márpedig a Magyar Tenisz Szövetségnél fel lehetett, ott mindenképpen és kizárólag egy megbízható állampárti kádert érdemes kinevezni a szemétdombra kakasnak.

Jelentéktelen kis hírecskének tűnik ez az ipari méreteket öltő korrupció és lealjasodás országában, de olyan szempontból nagyon is fontos, hogy szépen megmutatja azt a középszerűségben érdekelt világot, amely feudalisztikus, hierarchikus, nettó politikai kapcsolatokra épül, ahol fideszes politikusok, az ő mindenhez mindenki másnál jobban értő pereputtyuk, a politikai kapcsolatokkal rendelkező dilettánsok hada üldözi el a kiválóságot. Ezért van az például, hogy Bécsben dolgozó magyar orvos végezte az első tüdőátültetést koronavírusos betegen. Mert a magyar orvost Bécsben megbecsülik, de Linzben, Grazban, Heidelbergben is megbecsülik. Magyarországon nem becsülik meg. Magyarországon a Kásler Miklósok keserítik meg az életét, ahogyan a tüdőátültetések magyarországi gyakorlatát kidolgozó Lang Györggyel is történt. Aki közel hatvan tüdőtranszplantációt végzett el itthon, majd rezignáltan belátta: szakmailag annyira vállalhatatlanok a körülmények és ellenségesek a Kásler-féle nagykutyák, hogy inkább elmegy. Úgyhogy Lang György ma Bécsben operál. Számos magyar beteget is, mert őket Magyaroszágon nem tudják megműteni: nincs hozzá elég szakember. A magyar egészségügy így sok százezer eurót fizet olyan külföldi műtétekért, amelyeket korábban itthon végeztek. Mert ahol a (politikai) középszerűség torát üli a szakmai hozzáértés fölött, ahol az egészségügyet huszadrangú kérdésként kezelik, ott a kiválóságnak nincs helye, mert folyamatosan tükröt tart az elvetemülésnek, a semmihez nem értésnek, a rombolásnak, a lepusztuló urambátyám világnak.

Lang György, kiváló magyar orvos Bécsben dolgozik, Kásler Miklós nevű Orbán-cseléd viszont marad. Igaz, hogy állandóan meg kell támasztani, meg kell védeni, propagandaperceket kell alátolni, nehogy eldőljön, mint féldisznó az ólban, de az ilyen alászolgája mentalitású alakokat, akik felfelé nyalnak, szopnak, gombot varrnak, lefelé meg kéjesen taposnak, fennállása óta nagy becsben tartja a rezsim. És Kásler meg is hálálja a törődést. A kormány vállát veregeti, a saját vállát veregeti, elégedett a fényes járványkezeléssel, és nem csak a járványok történelmi távlatairól, de Trianon történelmi távlatairól is van véleménye. Mert a melldöngető magyarkodáshoz az egészségügynél látványosan jobban ért. Az van szerinte, hogy a magyarság hite és különleges viszonya a transzcendentálishoz lehetővé tette, hogy túljusson a nehézségeken. „Sokszor olyan helyzetekből állt fel, amikor erre szinte semmilyen remény nem volt”, ezért hiába tűnt úgy, hogy Trianon életképtelenné tette az országot, a magyarság bizonyította az életképességét, és „egészen brutális szellemi választ adott”. Cinikus, de úgyse tűnik fel az egyenbégetőknek, hogy a tudományt trágyaleves gumicsizmával taposó, baltával szétverő, és a fenti ábra szerint is elüldöző kormány oszlopos tagja éppen a tudomány felfutását emlegeti e tárgykörben. Meg a Nobel-díjakat, meg Bartók, Kodály és Dohnányi zenéjét, a magyar irodalom kibomlását és a kimagasló sportsikereket...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.