Szerző: PETSCHNIG MÁRIA ZITA
2020.06.28.
A veszélyhelyzet június 18-i lezárásával véget nem érőnek tűnő ünneplésbe kezdett a karmester és dalárdája – mintha nekik köszönhetnénk, hogy a vírus más országokkal összevetve, nálunk szolidabb lefolyású volt.
Hát nem!
A gyeplőt ugyanis közénk vetették: egy magára hagyott társadalom védekezett úgy, ahogy tudott, megrémülve az olaszországi járvány látványától. Az egészségvédelem kimerült a „maradj otthon” és „moss kezet” intelmében, a háztartások anyagi védelmére pedig morzsácskák jutottak a költségvetési nagykalapból. Más uniós országok GDP-jük több mint tíz százalékát fordították a lakosság fogyasztásának mentésére. Nálunk erre ténylegesen legfeljebb egy százalék jutott. A kormány által bemondott, GDP-arányos, 20 százalékos „mentőcsomag” zöme hitel, illetve garanciavállalás; a vállalkozások közvetlen támogatása jó, ha két százalékot kitesz.
Ebben az írásban az elérhető számok alapján, megpróbálok
mérleget készíteni
arról, hogy az operatív törzs felállásától (január 31.) a veszélyhelyzet megszűntéig mi jellemezte a kormányzati költekezéseket:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.