Szerző: MELHARDT GERGŐ
2020.06.15.
Vallomásos önéletrajz Bereményi Géza legújabb könyve, a Magyar Copperfield. A magyar irodalomban is hosszú hagyományra visszatekintő, gyermekkorról szóló memoárok azon sorába illeszkedik, amelynek a legutóbbi csúcsteljesítményei Nádas Péter Világló részletek és Bartók Imre Jerikó épül című művei. Ám Bereményi könyve, ez az életművet nagyszabású gesztussal lezárni kívánó alkotás ezeknél jóval könnyebb olvasmány, ami inkább akar az alkotói pályát lezáró önéletírás lenni, mint irodalmi mű.
Persze az egész életmű – a dalszövegek és filmek nagy része is – az önéletrajzi fikcióra épül, ahol az egyes szövegek folyton utalnak egymásra, visszatérő szereplőkkel, helyszínekkel, szófordulatokkal keltik az összefüggés illúzióját. Ebben az új regényben is találkozhatunk a Cseh Tamás-dalok és Bereményi filmjeinek egyes szereplőivel, például Szukics Magdával, Fáskerti elvtárssal és feleségével, egy mályvaszín, CF-2000 rendszámú autóval, a főhős édesanyja pedig nem mást mond 1956 novemberében, mint hogy:
„Jó, hát akkor itt fogunk élni.”
Első pillantásra kulcsregénynek is tűnhetne a Magyar Copperfield, az egész Bereményi-univerzumot utólag önéletrajzi alapon magyarázó alapszövegnek, de erről szó sincs. A máshonnan ismerős elemek használata ugyanis éppen azt kínálja fel, hogy az életmű minden egyes darabját értelmezhetjük fiktívként és önéletrajziként is. De mintha pont a fikció és a valóság szétválasztását akarná folyton megpiszkálni. Az olvasó, talán mert az önéletrajz műfajához hagyományosan transzparens, őszinte beszédet társítunk, most erőteljesebben keresi, mi lehet a valóságmagja a történeteknek, miközben tudja, hogy ez is, mint bármelyik Bereményi-mű, megkonstruált szöveg, ahogy már a műfajmegjelölő alcím, az „életregény” is utal rá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.