Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.06.07.
Megint odadobott nekünk valamit Orbán Viktor, egy csontot, hogy rágódjunk rajta. Sokan mondják: hagyjuk már a miniszterelnök mondatait a fenébe; felesleges megfejteni őket, hiba elemezni, és még nagyobb ostobaság igazi értelmet mögé tenni. De, hát képtelenek vagyunk erre, mégis csak ő az ország ura, legbefolyásosabb embere, függ tőle a mindennapi éltünk minősége, mentális állapotunk, és igen – sajnos – a jövőnk. Ezért is van, hogy bármily rébuszokban, szokatlan képekben fogalmaz, igyekszünk megfejteni: vajon mit is akart mondani, mi a rejtett üzenet, mire kell készülnünk, vagy az egész nem több egy ócska bon mot-nál, aminek valójában nincs semmi mélyebb tartalma.
A hét végén turul szobrot avatott a kormányfő Sátoraljaújhelyen, amelyet a trianoni magyar sorstragédia 100 éves évfordulójára emeltek. Hogy miért pont – a legenda szerint – a magyarok Honfoglalásában jelentős szerepet játszott madár jelképezi leginkább a vesztes háborút leginkább megsínylő országunkat, azt bizonyára el tudják magyarázni nálam okosabb emberek. Mindegy is; hovatovább turul-építésben is egyfajta verseny alakul ki; hol dicsőséget, hol pedig a szenvedésünket jelképezi.
Nos, noha a sátoraljaújhelyi Turul nem a dicsőséget hirdeti, Orbán Viktor annál inkább zengi a magyarok hősi tulajdonságait. Itt és most pont arról beszélt – mármint az avatáson -, hogy „az évtizedek, évszázadok alatt sokan bejelentkeztek, hogy "elföldelnék Magyarországot", de "mi makacs népség vagyunk, sohasem voltunk hajlandók részt venni a saját temetésünkön"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.