LERNEN WIR DEUTSCH

MAGYAR HANG
Szerző: VÉGEL LÁSZLÓ
2020.06.07.

Gárdos Tibor és felesége, Rozália végre összegyűjtött annyi pénzt, hogy a 18. életévét betöltő fiukat plazmatévével lepjék meg. A fizetéséből nemigen futotta volna, de egy különös eseménynek köszönve mégis sikerült. A bácskai városka utcája ugyanis vészesen elnéptelenedett, mert amint az utca lakói megkapták a magyar állampolgárságot, máris vették a vándorbotot, és Nyugatra távoztak. Ki Ausztriában, ki Németországban próbált szerencsét, de voltak olyanok is, akik eljutottak egészen Norvégiáig, Svédországig vagy Angliáig.

A távozók legnagyobb gondja az üresen maradt házak volt. Elperegtek a régi szép idők, a kilencvenes évek, amikor a tömegesen érkező horvátországi és boszniai szerb menekültek jó pénzért vásárolták fel a házakat. Csak néhány migráns fordul meg az utcában, de azok nem vásárolnak házakat, úgyhogy az elvándorlók nehezen adnak túl rajtuk. Ha már idetolakodnak, legalább maradnának, de eszük ágában sincs, el akarják happolni előlük a németországi munkahelyeket, zsörtölődtek azok, akik éppen készülődtek a nagy útra.

Gárdos Tibor azonban maradni akart. A felesége habozott. Már a migránsok is Nyugaton keresik a szerencsét, mondogatta, miért ne próbálkoznánk mi is? A férje azonban megmakacsolta magát. Nem és nem! Ő sosem lesz migráns. Ennek gyorsan híre terjed, úgyhogy az utca lakói rábízták az eladhatatlan házak kulcsát. Gárdosék gyűjtötték össze az adócédulákat, a leveleket, és küldözgették a távozók címére, idővel még a felmenők sírjáról is gondoskodtak. Gárdos Tibor egy évvel ezelőtt vagy 15 ház kerítését javítgatta, a nagy viharok után pótolta a cserepeket, de ma már 26 házról vagy lakásról gondoskodik, úgyhogy nem győzte a munkát...

ITT OLVASHATÓ