Szerző: Rezeda
2020.06.28.
hogy jöjjön vissza a fényből, ahová
elmerülni készül, s hogy meg ne riadjunk,
ez nem az a fény. Másik. Tudtuk, hogy
egyszer szét fog csúszni a manus, de nem
gondoltuk volna, hogy ilyen gyorsan, a
szemünk előtt, kamerák kereszttüzében és
lapok által dokumentáltan hatalmasodik el
rajta az infantilizmussal elegyes demencia.
Nem tudom, érződik-e, ahogyan keresem
a szót meg a hangot, hogy valamiképp
formáját találjam annak az elborzadásnak,
ami tegnap telepedett rám, midőn
megláttam, hallottam azt az újabb pörformanszt, amit egyetlenünk celebrált
az NKE tisztavatóján.
Valaki szólhatna neki, hogy nem kellene ez, de ki akar kiesni a pikszisből, ugye, még úgy járhatna, mint Simicska, akit annyira fejbe vágott a valóság, az O1G, hogy ezeket föstögette utcaszerte, ezt mondogatta minduntalan, és a helyét el is foglalta a gázszerelő. Tőle nem kell tartani, hogy megvilágosodna, egyáltalán semmilyen gondolati teljesítmény nem remélhető tőle, ő csupán egy beszélő pénztárca, alig különb azoknál, mint amiket falusi búcsúkban lehetett céllőni, és miniszoknyás nénik kacsintgattak rajta. Eszembe jut viszont egyetlenünk első országlása, amikor a főszerkesztőm állva pisált érte, mondván, de annyira okos.
Nem értettünk egyet. Abban azonban biztos vagyok, ha ma látná, amit én már akkor is tudtam, hogy ki ez az alak, milyen silány minőségű organizmus, nem kellene annyit vitatkoznom vele. Viszont az ilyenek – mint amilyen ő is volt – a bűnösök abban, hogy itt tartunk, ahol. Valakinek csak szavazni kellett rá azért, s hogy minémű minőség talál egymásra Orbánban és a bázisában, arra volt bizonyság a tegnapi szereplés, amikor, nem tehetek róla és bocsánat érte, a drága Süsü, és az ő Bodrogi hangján való danászása jutott az eszembe, mint valami hasító megvilágosodás. Akképp. Ez, amennyire röhejes, annyira lehangoló is, de ne legyünk telhetetlenek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.