Szerző: BIHARI DÁNIEL
2020.06.20.
Magyarország 1919-ben hónapokig harcolt a román túlerő ellen, míg végül egy utolsó támadás felemésztette a magyar haderőt. Nem igaz, hogy „meg sem próbáltuk”, és a török–magyar párhuzam sem állja meg a helyét. Cikkünk első részében felvázoljuk, miért nem lehetett a magyar ellenállás olyan sikeres, mint Törökországban, illetve bemutatjuk a román benyomulást a keleti Kárpátoktól Budapestig, valamint a magyar-román háborút.
Trianon aktuálpolitikából kiinduló narratívájának egyik régi eleme az 1918–19-es politikai elit „hibáztatása”. Ez leegyszerűsítve úgy szól, hogy Károlyi Mihály elhibázott (egyes megfogalmazások szerint „hazaáruló”) ténykedése nyomán Magyarország nem szállt szembe a megszállókkal, bezzeg a törökök fegyvert fogtak, és sikerrel jártak, jelentős területeket tudtak megmenteni.
Az újabb tudományos megközelítések ennél jóval árnyaltabb képet mutatnak. Az akkori politika hibásan mérte fel a helyzetet, de a bűnbakkeresés tévútra visz, a török példa pedig nem állja meg a helyét, főként pedig: 1918–19 folyamán hazánk változó intenzitású, de állandó honvédő háborút folytatott a megszálló csapatok ellen. Ezekről beszélgettünk Trianon 100. évfordulóján Dr. Révész Tamás történésszel, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet és a Trianon 100 MTA-Lendület Kutatócsoport munkatársával...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.