HUNČÍK PÉTER ÍRÓ: NEKEM, KISEBBSÉGINEK, A MAI NAPIG PROBLÉMA KIMONDANI SZLOVÁKIÁBAN AZT A SZÓT, HOGY „HAZÁM”

168 ÓRA
Szerző: KÁPÁTI JÁNOS
2020.06.06.

Hiába magyarázzuk a szlovákoknak, hogy most ne nemzetállamokban gondolkodjunk, amikor a nemzetállami eszme legfőbb zászlóvivőjét úgy hívják, hogy Orbán Viktor – mondta a trianoni évforduló alkalmából lapunknak adott nyilatkozatában a Szlovákiában élő Hunčík Péter író, pszichiáter, aki korábban tevékenyen rész vett a politikai életben. Szerinte Magyarország a nemzetállami szemlélettel lemond a kisebbségekről, mert ha a szomszéd országok kizárólag nemzetállamban kezdenek gondolkodni, akkor úgy söprik félre a kisebbségi problémát, ahogy akarják.

Azon a területen, amely Trianon előtt Magyarországhoz tartozott, most pedig Szlovákiát alkotja, mekkora volt a magukat magyarnak vallók aránya száz évvel ezelőtt, és mi a helyzet most?

Az 1911-ben közzétett népszámlálási adatok erősen magyarosító tendenciákat tükröztek, a térségben akkor még 1,1 millió magyart mutattak ki. A húszas években az erőszakos asszimiláció és az elköltözések miatt már csak 613 ezer magyart tartottak nyilván. A háború után ugyanis a tanítóknak, hivatalnokoknak az új állam iránti hűségesküt kellett letenniük. Ezt sokan megtagadták, és Magyarországra távoztak. A második világháború után az úgynevezett reszlovakizáció arról szólt, hogy nem kellett távozniuk azoknak, akik vállalták, hogy ők elmagyarosodott szlovákok. Akkor 350 ezerre esett a magyarok létszáma, viszont ahogy normalizálódott a helyzet, minden egyes tízévenkénti népszámláláskor egyre növekedett a magyarok száma, egészen az 1991-es 560-570 ezres szintig. Azóta viszont tízévenként 10-10 százalékkal újra csökken. Ennek oka részben a vegyes házasság, amely a domináns nemzetet erősíti. A magyar általában megtanul szlovákul, a szlovákra viszont nem jellemző, hogy megtanul magyarul. Most 460 ezer a létszám.

Mennyire biztosította a társadalmi fejlődést és a nemzeti identitás megőrzését 1920 és 1938 között a csehszlovák republika?

A masaryki köztársaság minden problémája ellenére polgári demokratikus köztársaság volt. Masaryk valóban nem szerette a magyarokat, és nagyon csúnyán írt róluk az 1800-as évek végén. Masaryk felesége amerikai volt, ő maga hosszú időt töltött az Egyesült Államokban, és megpróbált az amerikai olvasztótégelyhez hasonló rendszert létrehozni. De úgy vélte, hogy a beolvasztás lassú, türelmet igénylő feladat. Természetesen a masaryki Csehszlovákiának is voltak hátulütői. A társadalmi, gazdasági állapotok Csehországban sokkal jobbak voltak, mint Szlovákiában. Csehországban kevesebb választó kellett egy parlamenti hely megszerzéséhez, mint Szlovákiában. De több magyar párt létezett egymással versengve vagy együttműködve, és bekerültek a csehszlovák parlamentbe is. Történetesen a kommunista párt alapítóinak a nagy része magyar volt: az 1919-es Tanácsköztársaság után sokan menekültek Csehszlovákiába. Prágában nagyon aktív magyar élet folyt, Prágai tükör címmel önfenntartó magyar újság jelent meg. Szlovákiában országos magyar nyelvű lapok léteztek, és az ország déli sávjában minden nagyobb városnak megvolt a maga magyar nyelvű lapja is. Tisztességesen működött a magyar iskolarendszer...

ITT OLVASHATÓ