HORTHY MIKLÓS UNOKÁJA BOCSÁNATOT KÉRT NAGYAPJA NEVÉBEN A HOLOKAUSZTÉRT

24.HU
Szerző: JANKOVICS MÁRTON
2020.06.07.

A Londonban élő Horthy Istvánnak meggyőződése, hogy kormányzó nagyapja a deportálások leállításáig nem tudott a haláltáborban zajló borzalmakról, de államfőként mégiscsak volt felelőssége a tragédiában. Amúgy derűs és nagyon kedves emberként emlékszik rá a száműzetésből, aki az 56-os forradalom leverése után vesztette el végleg az élni akarását. Az unoka most egy dokumentumfilmben idézte fel emlékeit, és telefonon is beszélt a 24.hu-nak arról, milyen érzés a Horthy-fasizmusról olvasni, illetve hogyan telt az utolsó találkozása a nagyapjával.

Nem kérdés, hogy Horthy Miklós a 20. századi magyar történelem egyik legmegosztóbb alakja. Azok közé tartozik, akiknek a neve kiejtésétől egyenes út vezet az indulatos, asztalcsapkodó vitákig, hogy vajon a nemzet megmentőjéről vagy egy fasiszta diktátorról van-e szó. A történészek persze időről időre felhívják a figyelmet arra, hogy a valóság jóval árnyaltabb az ilyen leegyszerűsítő, szélsőséges véleményeknél, ám abban sokszor köztük sincs egyetértés, hogy vajon melyek is Horthy politikai érdemei és bűnei, mennyiben tehető felelőssé a kormányzó a magyar holokausztért, illetve a második világháború katasztrofális végjátékáért. Egészen biztos, hogy ezek a viták még jó ideig velünk maradnak, a Horthy-korszakot újra „felfedező” emlékezetpolitika például garantáltan gondoskodik a kellő hevület fenntartásáról.

Elképzelni is nehéz, milyen lehet ilyen történelmi figura leszármazottjának lenni, és milyen érzés, amikor nagyapánk nemcsak a saját családunk privát emlékezetében él, de egyúttal egy teljes korszak, egy idealizált-gyűlölt rendszer névadója is. A Nagyapám: Horthy Miklós című dokumentumfilm ebbe a különös nézőpontba enged betekintést. A Trianon 100. évfordulóján online bemutatott filmben a kiskora óta külföldön élő unoka, ifj. Horthy István idézi fel emlékeit az emigrációban meghalt kormányzóról, akit ő egyfajta apafigurának is tekintett gyerekkorában.

Ugyanis saját apját, a repülőtisztként szolgáló Horthy Istvánt nem ismerhette igazán, hiszen mindössze másfél éves volt, amikor a hazatérni készülő kormányzó-helyettes 1942-ben utolsó bevetésén lezuhant és meghalt a keleti fronton. Ez persze azt is jelenti, hogy nagyapja két és fél évtizedes kormányzói időszakáról sincs nagyon sok saját emléke, bár az utolsó, háborús évek nyomasztó időszaka láthatóan mélyen beégett a kis Horthy István emlékezetébe. A bukás utáni száműzetés időszakában pedig kifejezetten közel került nagyapjához, akinek hatalma ekkor már csak odáig terjedt, hogy unokájának adja át bölcsességeit a társadalom ideális működéséről...

ITT OLVASHATÓ