- NEHAZUGGYBLOG
Szerző: PÁVEL MELINDA
2020.06.26.
...Olyanok vagyunk, mint az egyszeri ország, amelynek uralkodója igyekezett ugyan jó királykodásra nevelni a fiát, ám amikor meghalt és a fiú trónra került, esztelen dorbézolásba fogott, mígnem elkótyavetyélte a birodalmat és végül koldusbotra jutott. A mi országunk is kiérdemelné a folton folt nevet, csillogó foltok próbálják elfedni az alatta lévő szörnyű rongyokat. Kifelé azt a képet próbáljuk elhitetni, mennyire rendben van minden, ha másban nem, hát a sportban igyekszünk jobbak lenni, mint mások, stadionok nőnek ki a földből, előbb-utóbb sportfőváros leszünk, minél több világversenyt szeretnénk mi megrendezni, ez ám a dicsőség, addig nem is nyugszunk, míg nem rendezhetünk olimpiát vagy foci VB-t. Akkor végre – tényleg, mi lesz akkor?
Az embernek az az érzése, hogy vagy álmodik, vagy valami rettenetes varázslat hatása alá került, a valóság egyre szürreálisabb, olyannyira, hogy ez már felülmúl minden képzeletet, de hiába csipkedjük magunkat, csak nem jön az ébredés. Nem tudom, Patyomkin herceg írt-e valaha kézikönyvet vagy legalább emlékiratokat, ha igen, a mű egészen biztosan ott van Orbán könyvespolcán. A miniszterelnök a szedett-vedett megjelenésével, a hátizsákjával azt sugallja, hogy számára a népe a legfontosabb, valójában épp ellenkezőleg, az országot csak vadászterületnek, a javak forrásának tekinti, ahol kénye-kedve szerint garázdálkodhat. A hívei pedig készségesen el is hisznek neki bármit, amit el akar hitetni velük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.