EZEN MÁR NEM LEHET TELI POFÁVAL RÖHÖGNI

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2020.06.02.

Jó reggelt! Hétfő van, vagyis kedd, a hosszú hétvége utáni hosszú hét első napja. Még nincs 30 fok, de állítólag már a küszöbén vagyunk. Mint Müller Cecília a tömeges fertőzések időszakának. Azt hiszem, nem rajta múlt, hogy ez szerencsére nem következett be. Addig viszont változékony lesz az időjárás, ami ugyan se nem vigasz, se nem elégtétel a tíz éve tartó, élőben zajló emberkísérlet betonba öntött változatlanságára, de majdnem biztos vagyok benne, hogy tudják még fokozni. Úgy döntöttem, hogy a napindító mottónk legyen az alábbi, semmi különösebb oka nincs, csak történetesen ezt a színes Facebook-plakátra applikált csatakiáltást dobta a pofámba még vadhajnalban az algoritmus (illusztráció: Orbán Viktor): Szenvedélyesen szeretjük Magyarországot, és készen állunk, hogy mindent megtegyünk érte.

Hát igen, valóban. Magam sem tudnám precízebben megfogalmazni, mi az, ami először eszembe jut Orbán Viktorról és a Fideszről, de az, hogy szenvedélyesen szeretik Magyarországot, abban biztos vagyok. Az elmúlt tíz év emberkísérletének minden pillanata erről a szenvedélyes szeretetről szól, ami a minden irányba köpködő, mindenkire fröccsenő napi gyűlölettől a dinasztia törvényesített korrupció útján összeharácsolt, ép ésszel néha felfoghatatlannak tűnő, jellegváltozáson átesett vagyonáig terjed. Az tény, hogy itt nem térdepelnek a rend őrei hosszú percekig az emberek nyakán, ameddig azok kínok között ki nem lehelik a lelküket, de ez is pontosan azért van, mert a hatalom birtokosai szenvedélyesen szeretik a hazájukat, és soha nem vetemednének ilyesmire. Ilyesmire konkrétan tényleg nem vetemedtek még.

Nem mondom, hogy ha valaki élőben akarja látni, hová vezet a társadalmi feszültségkeltés, az vessen egy pillantást arra, ami az Egyesült Államokban történik, mert ezt a párhuzamot így biztosan nem lehet megvonni. Azt viszont szerintem ki lehet mondani, hogy a társadalmi békének – főleg ha az már eleve is sok sebből vérzik és kvázi évtizedek óta bevett erőszakos cselekmények tarkítják – sehol nem tesz jót, ha az ország első számú embere a gyűlölködés, még gyakrabban a hazugság vagy egyenesen a leplezetlen uszítás hangján szólal meg, és különböző csoportok ellen hergel. Talán emlékszünk még a viszkető tenyerekre és az akár önbíráskodásig terjedő hangos és érthető véleménynyilvánítás legmagasabb miniszterelnöki szintről jövő bátorítására. Ha ez a fajta sötét, megélhetési politikusi hőbörgés a hivatalos kommunikáció központi elemévé válik, és tartósan ott is marad, akkor ott előbb-utóbb elszabadul a pokol. Akkor is, ha utóbb, mint előbb...

ITT OLVASHATÓ