Szerző: ÉS
2020.06.26.
Lapis József: A jéghegy csúcsa alatt
Gondolatok a gyerekkönyvkritikáról
I N T E R J Ú
Beszélgetés Pados Gáborral, az acb Galéria tulajdonosával
K R I T I K A
(Franz Radziwill, Landesmuseum Oldenburg – Schloss, augusztus 23-ig; Wundersam wirklich, Kunstsammlung Gera – Orangerie, augusztus 30-ig)
„Számomra a legnagyobb csoda a valóság” – vallotta a mágikus realizmus legjelentősebb német képviselője, Franz Radziwill (1895–1983), akinél naturális részletek állnak össze olyan természethűnek tűnő egésszé, amely akár valósággá válhatna. Ám előbb végigjárta a korabeli izmusokat: szürrealista Chagall-utánérzés egy falusi kocsmabelsője, a személyes baráti köréhez tartozó Brücke csoporttól az expresszionizmus tiszta színhasználatát vette át, kacérkodott Chirico metafizikus piktúrájával, ám legnagyobb szerepet a fény játszott nála. Ebben távoli példaképe Caravaggio és Rembrandt volt, de belejátszott a korabeli némafilm vagy Moholy-Nagy 1936-os Fényjáték-tanulmánya és a metropoliszok reklámvillogása egyaránt...
Ruff Borbála: Ohne Musik
(Esterházy Péter: Oratorium balbulum. Mácsai Pál előadásában. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2020)
Nem zenemű meghallgatására gyűltek össze a BMC nézői a felvétel készítésekor, noha a helyszín azt sejtette volna, és nincs hangszeres zene a csak Esterházy Péter nevével fémjelzett hangoskönyvön sem, mégis olyan eleven hatást gyakorol, amely a nagyzenekaros, kórussal előadott oratóriuméval vetekszik. Mindez legalább két embernek a műve: a szerzőnek, aki a szakrális téma és a világi nyelvezet provokatív együtteséből hozott elő csak rá jellemző iróniát, másrészt az előadónak, aki nem átallotta ezt a szöveget a legjobb értelemben vett páratlan gátlástalansággal megszólaltatni...
György Péter: Epizód vagy fordulat
Ha valaki visszaidézi magában az egyébként archive.org-on megtalálható, évtizedekkel ezelőtti honlapokat, hamar felismeri a radikális különbségeket. A 90-es években, az ezredfordulón a különféle honlapok, azaz digitális reprezentációk a múzeumlátogatók figyelmébe ajánlották az állandó gyűjteményeket és az ideiglenes kiállításokat, s persze a múzeumshopok kínálatát is. Mindez nem volt más, mint a figyelemfelhívó információk egyre gazdagabb rendszere. Ugyanakkor már jóval a koronavírus európai elterjedése, tehát a kontinenst hónapokra karanténná változtató, kiismerhetetlen járvány előtt egyre többször merült fel a különféle interaktív honlapok autonómiájának lehetősége. Azaz a nagy múzeumok szerte a világon, éppúgy, mint az elismertségre és ismertségre vágyó kisebb intézmények, túlléptek a látogatásra való felhíváson, s ma már a múzeumi honlapok önmagukban véve – úgymond – fele, így a British Museum, amelynek bonyolult honlapja a legkülönbözőbb szempontok szerint magyarázza el az intézmény történetét...
Báron György: A Szaturnusz gyűrűje
A bohókás-játékos Ricsi még gyerekforma, Kristóf már komoly kamasz, csaknem férfi. Néhány rövid felvételen láttam őket, amit maguk készítettek a járvány miatti kényszerű bezártságban töltött napjaikról. A kamerát, pontosabban a mobilt Csuja László, a Virágvölgy és a Kilenc hónap háború alkotója adta a kezükbe. A rendező nem filmezni ment a gyermekotthonba, nem is azért, hogy filmezni tanítsa a lakóit. A film.hu-n olvasható tanulságos karanténnaplójából kiderül, állást keresett és talált ott, a filmes munkák szünetelvén, ki tudja, meddig. Feladata a gyerekek segítése volt az online tanulásban...
Károlyi Csaba: Időjárás-jelentés
(Időjárás-jelentések a rádióban.)
Érdekesebb kérdés, hogy mi szükség van ezekre az időjárás-jelentésekre ma. Réges-régen az úgy volt, hogy a tájékozódni kívánó ember kézbe vette a reggeli újságot, és kapott valami választ arra is, fog-e esni. Réges-régen a hírekre kíváncsi ember meghallgatta az esti krónikát a rádióban, vagy megnézte az esti tévéhíradót, és a végén megtudta, hány fok várható holnap. Ma az ember nyom egyet az okostelefonján, és azonnal látja, hogy milyen idő lesz...
Molnár Zsófia: Tempora, mores
Mellesleg, de ezt csak halkan mondom, ha sokak megítélése szerint nem megfelelő az oktatás színvonala, arra nem egy kívülről/felülről vezérelt strukturális modellváltás a megoldás. Személy szerint a levélben azonban az a kedvenc részem, amikor a szöveg megfogalmazói arról beszélnek, hogy „az egyetemen végzett hallgatók nem szolgálják ki a magyar kőszínházi hálózatot”, mert „az egyetem oktatói közössége a független szféra felé orientálja” őket. Nos, bár a szerződtetés folyamatába nem látok bele, naivan azt gondolom, hogy egy fiatal színész oda szerződik, ahol tovább pallérozhatja magát (értsd: kecsegtető szerepajánlatokat kap), és a munkájából nem mellesleg meg is tud élni...
Fáy Miklós: Wagner-pornó
(Wagner: Siegfried – a Müpa honlapján)
Tudom, hogy egy kicsit hurráoptimisztikus a következtetés, de alighanem jót tesz a Wagner-napoknak az idei kimaradás. Mert maradt is, láttuk is, mégsem azt láttuk, most várhatjuk, hogy újra találkozzunk. Még jobban szeressük, és még jobban utáljuk...
Grecsó Krisztián: Nem mondja meg
(Havas megmondja, YouTube)
És az ötlet jó, valóban lehet a bukottságot függetlenségként értelmezni, elméletileg legalábbis, és a YouTube-on futó új széria, a Havas megmondja lehetne akár egy radikálisan őszinte, keresetlen műsor is, hiszen készítőjének nincs mit vesztenie, azt mond, amit akar. Havas monológjai válhatnának a szabadság tabudöntögető szólamaivá is, de sajnos inkább esettanulmányok, a néző megértheti belőle, hogy a profi influenszerek játékos, könnyednek látszó szólamai mögött mennyi gyakorlás, munka és előkészítés van. Havas Henrik bizonyára az évtizedes rutinjában bízik, amikor minden átgondoltság és felkészültség nélkül, zaklatottan, és néha talán ittasan is, beül a kamera elé...
Králl Csaba: Tanúk
(Börcsök Boglárka: The art of movement – dokumentumfilm)
Felfogni is nehéz, merre fejlődött volna a modern tánc, és egyáltalán a magyarországi táncművészet, ha a mozdulatművészet nem kerül tiltólistára háború után. És nem is akármilyen megfogalmazások közepette került indexre, hanem mint a „tanácstalan értelmiségi zavarát tükröző” művészeti ág, ami „nem jelenthet értéket”, és amit „egészében el kellett vetni”...
Hermann Veronika: Már semmi nincsen itt
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 92 oldal, 2699 Ft
A jelenben létezés mindig melankolikus, hiszen valódi jelen nem létezik. Különösen igaz ez a poszthumán, pláne a pandémia furcsa időtapasztalatával küzdő társadalmakra. Ebben az értelemben kifejezetten önreflexív kötet az Áttetsző viszonyok, mert tragikussága ironikus távolságtartásba oldódik. Jó példa erre a kötetzáró Spirál című egység, amely egyetlen látomásos hosszúversből áll, és a nyitó darabhoz hasonlóan igen erős. A versben fontos szerepe van a kötetben többször is felbukkanó esküvő motívumának, de nem ünnepi, inkább álszent társadalmi esemény vonatkozásában jelenik meg. Az esküvő lényegénél fogva a jövőről szól, de a jelenben pazarol: talán ezért is emelkedik szimbolikus erőre. Az amerikai beatköltők lírai formába oltott látomásos társadalomkritikáját ugyanúgy felidézi, mint (némileg váratlan módon) Nagy László Menyegző című hosszúversének kaotikus tombolását...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Bartha Judit: Ex libris
Margaret Atwood: Testamentumok
Jennie Melamed: Lányok csöndje
Rafael Pinedo: Plop
Naomi Alderman: Hatalom
D. Magyari Imre: Atlantisz-érzés
Csepeli György–Ferenczi Borbála: Sors-húzó. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 2018, 208 oldal, 2990 Ft
Ferenczi Borbála kérdései nyomán feltárul a szakmai életút is (sőt részben a magánéletút is), kezdve a keresztény középosztálybeli családtól, amelyen átgázolt a történelem. Kirajzolódik a tudományos pálya – nem gondoltam volna: az ország egyik legismertebb tudósa és legokosabb embere utólag hibának tartja, hogy nem maradt még fiatalon Nyugaton, noha lett volna lehetősége. 1975-ben kapott egy féléves ösztöndíjat Amerikába – a következőre 1989-ig kellett várnia...
Lovász Andrea: „nem kell félnetek jó lesz”
Mészöly Ágnes: A királyné violája. Pozsonyi Pagony Kiadó, Budapest, 2020, 396 oldal, 2990 Ft
Mészöly Ágnes remek könyvet írt. Azon könnyen átsiklunk, hogy a főszereplők, akik a művészetkedvelő Beatrix közelébe kerülnek, mindannyian éppen kitűnően játszanak egy-egy hangszeren, még véletlenül sem sporttagozatosak, az egyikük ráadásul félig olasz származású, meg hogy az időutazásban el-el szórnak tárgyakat (gördeszkát, tűfilceket, tankönyveket is!), s el is hoznak magukkal ruhákat, ez meg csöppet sem zavar be a történelembe (ahogy ezt minden időutazós történetből megtanultuk). A múltba érkezés leírása kissé nehézkes – de aztán már nem is érdekes, mert a középkori Budára érve elképesztő forgatagba csöppen az olvasó...
Kovács Alex: Visszafogottan személyes
Konok Tamás: Emlékkövek – Fejezetek egy önéletrajzból. Új Művészet Kiadó, Budapest, 2019, 250 oldal, 3900 Ft
Ami miatt a könyvet mindenkinek hasznos elolvasni, aki érdeklődik a művészetek és a kortárs diskurzusok iránt, az a szöveg megdöbbentően gazdag kulturális referenciabázisa. Nem csupán arról van szó, hogy Konok a tanulmányai alatt kapcsolatba került Bernáth Auréllal, Barcsay Jenővel, később Lipták Gáborék körével és még bőven sorolhatnánk, hanem széles érdeklődése, műveltsége és jó természete mindenhol értékes és jó barátságokhoz segítették hozzá, amelyek később is megőrződtek, és amelyekre sok esetben támaszkodhatott...
Böcskei Balázs: „Kudarc volt (...), de volt benne élet”
Sausic Attila: A terror sodra – A diáklázadás és a terrorizmus 1968 után. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2020, 486 oldal, 4499 Ft
Saucic Attila most 486 oldalon át meséli el a RAF-sztorit, előzményekkel, leágazásokkal, tisztázásokkal, és nem utolsó sorban magyarul soha nem olvasható újdonságokkal. Ilyen terjedelem esetén pedig fennáll néha a „túlírtság”, a „mintha korábbi oldalakon olvastam volna már” veszélye – amelynek csapdájába többször bele is lép a szerző. Például, ha valami 2020-ban unalom, az a hatvanas évek(et követő) ellenkultúra és kábszerben úszó, infantilis (szexuális) kultúra újraolvasása. Viszont egy olyan könyv esetén, mely tele van „valódi halottakkal”, továbbá az aufklérista radikális politika szükségszerű bukásának illusztrálásával, ez talán bocsánatos bűn...
Szokács Kinga: Klinikai anekdoták
Oliver Sacks: Első szerelmek és utolsó történetek. Fordította Pétersz Tamás, HVG Kiadó, Budapest, 2020, 253 oldal, 4200 Ft
Jelen kötet harmincnégy elbeszélést tartalmaz három részben, ám ezek a korábbi történeteitől abban különböznek, hogy itt nem csupán a saját, új megfigyeléseiről ír, hanem mások vizsgálataira, esetleírásaira is támaszkodik. A szövegek terjedelme szintén változó, a legrövidebb írás egy, a leghosszabb tizenkilenc oldalas. Az első részben vannak saját élettörténetek az első szerelmekről (tengerbiológia és tintahal), az áprilistól novemberig tartó mindennapos úszásról, a kedvenc könyvtárakról, elemzés Karinthy Utazás a koponyám körül című könyvéről, amelynek 2008-as angol kiadásához ő írt előszót. A második részben a tényleges orvosi esetekről olvashatunk, a harmadik pedig különféle életvilágbeli furcsaságok, érdekességek kaleidoszkópja...
Halmi Tibor: Helyükre kerülő felhőmozaikok
Poós Zoltán: A felhő, amelyről nem tudott az ég. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 120 oldal, 2990 Ft
A 120 oldalas könyv 59 szövegéből 21 vers (!) újraközlés, melyekben részben fontos, részben pedig elhanyagolható változtatásokat eszközöl a költő (az Eladhatatlan örökség című versben Poós mindössze a „cajgázni” szót cserélte ki a jobban bejáratott „cangázni”-ra). Ám a látszólag jelentéktelen módosítások is szükségesek. Ugyanis a szerző a bibliai tékozló fiú történetéhez hasonló, ám saját élményeken alapuló egzisztenciális bolyongástörténetet mesél el lírai szövegeken keresztül.
I R O D A L O M
Kabai Lóránt: senki sem ezt a tavaszt
Lövétei Lázár László: Feketemunka
Magolcsay Nagy Gábor: hyperemesis gravidarum
Magolcsay Nagy Gábor: böjtelő
Magolcsay Nagy Gábor: szívlomb
Kiss Tibor Noé: A férjem szerint ez az élet rendje
A férjem mindig korábban kel, amikor horgászni megyünk, ilyenkor a reggelit is ő készíti. A lányom a bundás kenyeret szereti sajttal, nekem elég egy tükörtojás. Só, bors, petrezselyem. A lányom két parikakarikát rak a szeme elé, mintha szemüvege lenne, de a férjem rászól. Amikor én voltam nyolcéves, akkor nem játszottunk az étellel, mondja a férjem, és hallom a hangjában azt a remegést, ami akkor fog kitörni belőle, ha a tóparton kifordul alóla a kisszék, vagy kiderül, hogy mégis rosszul kevertem be a kukoricadarát a beetetőbe. Vagy, vagy, vagy. A férjem még mindig beszél, a lányom csöndben rágja a kenyeret, az egyik kezével a maciját szorongatja. Felállok az asztaltól, hogy készítsek neki egy szörpöt. A lányom szereti, ha horgászni megyünk, mert futkározhat a parton, és kavicsokat dobálhat a vízbe. A halakat is visszadobálná a tóba, mert sajnálja őket, amikor vérzik a szájuk, és a horog átszakítja a szemüket, de a férjem szerint ez az élet rendje. Az élet rendje az, hogy a férjem agyoncsapja a halat egy kalapáccsal. Málnaszörpöt töltök a pohárba, a színe olyan, mint a vér. Látom magamat, ahogy este ott állok a gáztűzhely előtt, serceg az olaj, sül a hal a tepsiben. U betűs halacska, a lányom így nevezi a rántott pontyszeletet. Tépkedi a panírt, lassan csócsálja a húst, a nyelvével is a halszálkákat keresi a saját szájában...
Vandlik Katalin: Szamóca
Anyámnak nem volt olyan meggyőződése, hogy gyümölcs lenne. Leginkább halottként tudta volna elképzelni magát, de ez sehogy se jött össze neki. A többszöri kórházi kezelés olyan mértékben hozzászoktatta a szervezetét a nyugtatókhoz, hogy amikor maga ellen akarta azokat fordítani, egy lónak elegendő adag sem ütötte ki. Az osztályon nem a szokványos kórházszag terjengett, itt nem érződött fertőtlenítő, ürülék vagy főzelék szaga. A pszichiátrián használtruha-szag volt, meg műanyagpohár-, műanyagasztalterítő- és szomorúságszag. A műanyag abroszok alól fellibbenő szomorúságszag nagymértékben anyám földszagú kipárolgásából állt...
Oravecz Péter: Malacka
Egy ízben Gábor Örkény egyperceseiből mondott el egy csokorra valót. Malacka ujjongott örömében, tapsolt mindegyik után, majd sűrű bocsánatkérések közepette hívta fel Gábor figyelmét a pontatlanságokra, például, ha egy-egy kötőszó vagy névelő elmaradt. Így derült ki, hogy Malacka egy két lábon járó hangoskönyv, melyből többórányi Örkény, Čapek és Cortazár hívható elő. Az abszurd szövegek iránti vonzalma csak addig volt meghökkentő, amíg nem vettük szemügyre képeit, melyeket leginkább Chagall vagy Paul Klee világához lehetne hasonlítani.
No de ne gondolja senki, hogy Malacka mindig kellemes társaság volt. Kéken ragyogó tekintete időnként minden előzmény nélkül szürkére váltott, arca elkomorult. Ha ráköszöntünk, nem köszönt vissza, és egyértelmű jelét adta annak, hogy fogalma sincs, kik vagyunk. Előfordult, hogy elbújt előlünk, vagy rászólt Gáborra, ne klimpírozzon már annyit azon az istenverte zongorán. Magdit, az ötvenes éveiben járó alkoholista modellt egyenesen bolondnak nézte, hogy idegen emberek előtt meztelenkedik...
Székely Márton: Préd 3,18
Harmincnégy éves vagyok. Mindegy, hogy mennyi. Úgynevezett tehetséges ember voltam, jól csináltam a tanulmányaimat. Jó kutatónak indultam, megjelent pár publikációm. Tanultam mindenféle nyelveken. Sok kedves és tűrhető külsejű nővel basztam, néha hónapokig, évekig, így szokás, nyolc-tíz hűséges próbaházasság után egy sikeres. Mindegyiktől elvettem valamit, mindenki rosszul jött ki belőle. De végső soron működött ez a modell, legalábbis nekem, a nyolc-tíz lánynak nem annyira, mert megházasodtam, és jól is megy az élet. Szerető és drága feleségem van. Ha elestek, az egyik a másikat fölsegítheti. De jaj a magányosnak: ha elesik, nincs senki, aki fölsegítené! Gondoskodik rólam, amikor majd öregedek, aztán meghalaszt, boldogan és örömmel, felveszi az özvegyasszonyi pózt, jól áll majd neki a vastag felkar, boldogan keni a vénasszonyos rúzst a szájára. Még pár évtized. Fél éve fiam született, kedves gyerek. Most lép abba a korba, amikor a tárgyakat megvizsgálja, tíz-tizenöt másodpercig is akár, aztán eldob mindent a picsába. Ez szórakoztató. Semmi allegória. És van egy rossz hivatali munkám, nagy kincs manapság az állandó munka. A szüleimtől kapott lakásban ülök egy kellemes városrészben. Reggelente felülök az ágyamban, és egy darabig nem mozdulok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.