Szerző: ÉS
2020.06.12.
Váncsa István: Retyerutyánk
Kormányzó urunk szerint a magyar emberek fejében a „Minszk” szó most a reménnyel azonos. Jó ezt tudni, ha ugyanis valamely családtagunknak gyanúsan csillog a szeme, akkor eddig azt hihettük, drogot használ, noha szó nincs ilyesmiről. Minszkre gondol és reménykedik, ennyi. Kormányzó urunk ezt a néprajzi alapigazságot a múlt hét végén tárta a belarusz publikum elé, találkozván Lukasenka nevű szaktársával, akinek szintén gyakran csillog a szeme, ám ő ilyenkor nem valamely más diktatúra fővárosára gondol, hanem a vodkára, amelyet koronavírus ellen fogyaszt, láthatólag eredményesen.
Hogy mit keresett kormányzó urunk Belaruszban, az elég nyilvánvaló, rokonszenvet, gyöngédséget, baráti szókat. Az ország és invincibilis vezetője ennél többet nem tud nyújtani. Gazdasági élete alig van, erőforrásai a nullával egyenlők, fővárosa a legborzalmasabb hely egész Európában, legalábbis a Mercer 2016-os felmérése szerint. Ebből áll Minszk csábereje, de hát kormányzó urunk beéri ennyivel is. Emlékezzünk arra, amit hat éve mondott Kazahsztánban. Amikor Brüsszelbe utazunk, nincsenek ott rokonaink, viszont amikor Kazahsztánba jövünk, itt rokonokat találunk. Mármost amennyire a kazah nép atyánkfia, annyira a belarusz is az, másfelől pedig kormányzó urunk pontosan tudja, ki a családtag, ki nem. Lukasenka a retyerutyánk, csak rá kell nézni, ahogy Abd el-Fattáh esz-Szíszi, Erdog˘an, Gurbanguly Berdimukhammedow, Hszi Csin-ping, Ilham Aliyev és Nurszultan Nazarbajev is az, Putyinról már nem is beszélve, más kérdés, hogy ezek a dolgok változhatnak, akár óráról órára is...
Halmai Gábor–Mészáros Gábor–Kim Lane Scheppele: Állandósuló kivételesség
A tyúktolvaj és a „második felhatalmazási törvény”
A miniszterelnök-helyettes május 26-án, nem sokkal éjfél előtt az éj leple alatt két törvényjavaslatot nyújtott be a parlament elé. A kormányzat hivatalosan azt kommunikálta, hogy a két törvényjavaslat célja egyrészt a felhatalmazási törvény hatályon kívül helyezése, másrészt a kormány felkérése a veszélyhelyzet visszavonására, harmadrészt pedig a különleges jogrendben bevezetett intézkedésekkel összefüggő átmeneti szabályok deregulációja, a különleges jogrendi működésből a rendes jogrendibe történő átmenet biztosítása. Alapjában véve mindhárom jogalkotói cél támogatható, de a tervezetek ténylegesen komoly aggályokat vetnek fel...
Molnár Erzsébet: Paradicsomos káposzta
Hushegyi Gábor: Mohács után kómában
Szlovákiában negyed éve voltak a parlamenti választások, Fico gyűlölt pártját, a Smer – Szociáldemokráciát ellenzékbe küldték a választók, kormányt a konzervatív és liberális jobbközép pártok alakítottak. A két magyar politikai tömörülés meg sem közelítette a parlamenti küszöböt, eltűntek a föld felszínéről, a szlovákiai magyar pártpolitika a klinikai halál stádiumára emlékeztet...
Kovács Zoltán: Mi is majdnem hanyatt estünk
Sik Endre: Fantázia kérdése
Kenesei István: A tizedik évben
Hanák András: Annus horribilis
Kornai János: 1956 – Ahogyan én láttam akkor és látom ma
A Springer Kiadó által kiadott, angol nyelvű Public Choice folyóirat Mehrdad Vahabi párizsi professzor szerkesztésében különszámot közöl Kornai János tiszteletére. A különszám bevezetőjeként Kornai János esszéje jelenik meg. Az alábbi cikk ennek a bevezetőnek a magyar változata...
Eörsi László: Újpestiek pere
Csorba László: Diószegi István
(1930–2020)
V I S S Z H A N G
P Á R A T L A N
-hg-: SZÁZ
pá-ti-: DILEMMA
-skó: ISMÉT?
i-yn: NAPI MESE
(celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.